Rákerestem google-ban az "irigység"-re...
És találtam egycikket...

Akinek van kedve, ideje, olvasson bele. Érdekes gondolatokat boncolgat...

http://www.socio.mta.hu/mszt/20041/001.pdf
"...A bizalom olyan társadalmi tõke amely hozzájárul az egyén társadalmi sikeréhez, a gyanakvás pedig meggátolja az ilyen tõke akkumulációját...."

Kedves Nia!

Isten hozott a körünkben. Én is tíz évig fülig szerelmes voltam az egyik osztálytársamba, és én is csak vártam, hogy mikor kerül rám a sor...

De inkább maradjunk a te esetednél - leírtál egy nagyon fontos dolgot a fiúról:



Ez a srác úgy váltogatja a lányokat, mint más a fehérneműt. Nem keresztény módon próbál élni, ezért a hűség számára semmit sem jelent.
Ha megtetszenél neki, akkor téged is ugyanúgy ejtene, mint a szépségkirálynőit. És az egy hatalmas pofáraesés...

Hát ettől a keserűségtől védett meg téged a Jóisten. Olyan külsőt adott neked, amely a neked rendelt fiúnak fog tetszeni. Annak, aki a szívedet fogja szeretni, és ettől a testedet is szépnek fogja látni. Akkor is, ha te saját magadat nem tartod szépnek.

A vonzó külsőnek egyébként megvan az árnyoldala is: aki könnyen talál magának társat, abban nem alakul ki a barát megtartásának képessége, hiszen hamar jön a következő. A kevésbé szép emberek viszont korábban házasodnak, és nem válnak el néhány év házasság után, zavaros családi viszonyokat hagyva maguk mögött.

Ettől persze a szerelem még fáj neked... Próbáld meg kerülni a fiúval való találkozást - eleinte még jobban fog fájni, de egy-két hét után magától elcsendesedik. Nem elfelejted, hanem a helyére kerül az érzés a lelkedben.

Imádkozom érted!

Ingola

Kedves Nia!

Isten hozott a körünkben. Én is tíz évig fülig szerelmes voltam az egyik osztálytársamba, és én is csak vártam, hogy mikor kerül rám a sor...

De inkább maradjunk a te esetednél - leírtál egy nagyon fontos dolgot a fiúról:



Ez a srác úgy váltogatja a lányokat, mint más a fehérneműt. Nem keresztény módon próbál élni, ezért a hűség számára semmit sem jelent.
Ha megtetszenél neki, akkor téged is ugyanúgy ejtene, mint a szépségkirálynőit. És az egy hatalmas pofáraesés...

Hát ettől a keserűségtől védett meg téged a Jóisten. Olyan külsőt adott neked, amely a neked rendelt fiúnak fog tetszeni. Annak, aki a szívedet fogja szeretni, és ettől a testedet is szépnek fogja látni. Akkor is, ha te saját magadat nem tartod szépnek.

Ettől persze a szerelem még fáj neked... Próbáld meg kerülni a fiúval való találkozást - ettől eleinte még jobban fog fájni, de egy-két hét után magától elcsendesedik. Nem elfelejted, hanem a helyére kerül az érzés a lelkedben.

Imádkozom érted!

Ingola

Sziasztok!

Kerestem egy keresztény fórumot, ahol leírhatom,mi van most bennem, és itt megtaláltam.
Én pont irigységnek mondanám,amit érzek, és megtaláltam az ehhez illő fórumtémát. A helyzet az, h szerelmes lettem egy fiúba, akinek nem kellek. Hogy miért, számomra elég nyilvánvaló: nem vagyok elég szép. Közben látom,milyen barátnői voltak azóta, egyik szebb,mint a másik, nyilvánvalóan a nyomukba sem érek és ha megpusztulok sem leszek olyan,mint akármelyikük. Ehhez jön még, hogy keresztény módon próbálok élni, ami azt is jelenti ilyen esetben,ha ő nem annyira veszi szívére a dolgot, az olyan,mintha fél lábbal vagy legalábbis leprásként próbálkoznék. Persze, hogy irigy vagyok..mert a barátnője a szépséges hercegnő én meg egy utolsó senki,aki hiába is ácsingózik. És akkor kérdem: miért, Istenem miért nem teremtettél szépnek, olyannak,mint azokat a lányokat?Elhagytad a szemüveged,mikor születtem, vagy mi volt a baj, mit csinálhattam még születésem előtt, hogy ilyen gyászt hozzak a fejemre, vagy ha már így van,legalább ne lennének érzéseim. Nem is ez az első eset... nem tudom, a szerénység ezen hogy segít. De haragszom a dolog miatt Istenre, pedig felejteni akarok,elfelejteni ezt az egészet, meghalni és a mennyből tenni magasról a földi életre. És nem haragudni.

Persze,hogy létezik irigység,különben nem született volna meg ez a szavunk

Egyébként szerintem többé kevésbé minden ember irigy,attól függően,hogy milyen mértékű benne a birtoklási vágy.

Igazából nem tudom, hogy létezik-e irigység. Előfordult már, hogy megtetszett nekem valakinek a holmija, de én nem azt a darabot szerettem volna, hanem egy ugyanolyat. A tolvaj sem irígységből lop, hanem nyereségvágyból.

Ami pedig a másik sikereit illeti: nagyon gyakori, hogy valaki összehoz valami jó szervezetet, aztán valaki "megpuccsolja". Emögött viszont nem az irígység áll, hanem hatalomvágy. Meg az irányítás vágya: én mondhassam meg, hogy hogyan menjenek a dolgok, az én ötleteimet valósítsuk meg. (Ezért is hal hamvába sok jó kezdeményezés: ha a tagok nem tudják megvalósítani a személyes elképzelésüket, akkor előbb-utóbb lemorzsolódnak.)

A "dögöljön meg a szomszéd tehene is" hozzáállás szerintem nem annyira irígység, hanem elégtétel, az édes bosszú iránti vágy. De az is lehet mögötte, hogy sorsközösségben könnyebb elhordozni a sorscsapásokat.

Alapvetően a szerénység az ami az irigység ellenszere.

Ebben most nagy igazságot érzek, erre fogok törekedni:
“Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.” (Gustave Thibon)

Ezt pedig ugyanazon a honlapon találtam, és ez is nagyon tetszik:
“Ne vesztegesd arra az energiádat, hogy másoktól irigyeld a boldogságukat – lehet, hogy ők épp a tiédet irigylik.”


Elkezdtem gondolkodni azon, mi is az irigység?

Mi hogyan éljük meg saját irigységünket?
Bevalljuk-e magunknak, amikor csak annyit érzünk, hogy "igazságtalan velem az élet", vagy "dögöljön meg a szomszéd tehene is"..?
Hogyan küzdhetjük le irigységünket? Mi az, ami semlegesíti?
Szükségünk van-e egy fajta "egészséges irigységre" a helyes élethez?

*

Vajon egy keresztyén ember hogyan viszonyuljon az irigy embertársaihoz?

Tényleg le kell-e mondanunk minden tervünkről a békesség érdekében? Mert minden sikerünkhöz lesz legalább egy olyan, aki irigyelni fogja...
Vagy lehetnek terveink, amiket mindenkin "átgázolva" meg kell valósítanunk?
Megbotránkoztathatjuk azokat, akikről tudjuk előre, hogy támadni fognak a sikereinkért?


Ti mit gondoltok?