Kedves fogadó barátunk!
Ezúttal "csepp" kísérőlevelet is írok Mihi bámulatos összeállításához,
amelytől szebb, nemesebb ünnepi köszöntőt, reményt adó jókívánságot nem
tudok elképzelni. Ha nem tudnátok, Mihályfalvi János becsületes életútja,
családi kiállása okán kényszerűen Svédországba szakadt társunk, aki keményen

talpon tudott maradni, akinek a szó nemes értelmében magyar élete van ott
is, egész családjával együtt és aki hihetetlen szorgalommal,
elhivatottsággal műveli ezt a tevékenységet - valószínuleg erre áldozza
összes felszabadítható idejét, energiáját.
Ha tehetem, méltató sorokat küldök a válasz igénye nélkül - remélem, sokan
megteszik, magam már kaptam így is választ Tőle - mert éreznie kell,
mennyire megbecsüljük, várjuk mindezt. Néki is elküldöm ezt a kéretlen
kísérőlevelet, szent meggyőződésem, hogy őszinte elismerésből soha nem lehet
elég.
Ő általam soha nem látott műgonddal, értéssel, minden gyarló politikumon
túli tartalommal készíti csodálatos honlapjait, összeállításait, amelyek
tartalma szívszorítóan gyönyörű. Most is van új benne: a megadott
összesítőre való kattintással azonnal egy egészen felemelő, megzenésített
Dsida Jenő verset hallhatunk, mint ahogy ezekben az anyagokban megannyi
irodalmi remekmű és tiszteletreméltó mai tartást vállaló műveit
hallgathatjuk. Mégpedig olyan képi megjelenítéssel, grafikákkal,
hátterekkel, amit így másutt sehol nem lelhetünk fel. Az emberben azonnal
olyan gondolatok ébrednek, be szép lenne megélni, hogy középiskoláink
nemzeti ünnepeink kapcsán tartott középiskolai óráin ezek kerülnének
lejátszásra. Ma még kirúgnák az ilyen tanárt - tudjuk - de konok szittya
hittel vallom szemben a széllel: nem marad ez így örökké. A létező
legdurvább butítás azt hirdetni, hogy ez szélsoség, stb - ismerjük a
manipulált lózungokat. A nemzeti hitvallás eltaposhatatlan, a mi életünk
történelmi mértékkel mérve csak egy pillanat. Ez a vér soha nem fog annyira
felhígulni, hogy ne legyenek tisztánlátók a Kárpát medencében, hiú vágy azt
gondolni, hogy totálisan sikerült az immár több, mint hatvan éve tobzódó
szellemi elnyomorítás, végérvényesen győzött a nihilizmus.

Mondhatod, mivégre ez a hosszú "csepp" - hát mert esztendofordítás elott
állunk, csak meg tudunk állni kicsiny idore. Ki ezért, ki azért, lelkünk
rajta - oszt a masinkán van radír is, ha valamék úgy gondolja - "ű dóga..."

Soha nem fölösleges újra és újra meghallgatni, látni ezeket az
összeállításokat - kivált akkor, amikor a féregrágás már-már
elbizonytalanítana bennünket. Meg kell tudni néha állni a rohanásban.
Ahogyan egy tankörtárs barátom mondotta volt: nézz magadba, egy évben vajon
hányszor tekintesz föl egy szempillantást meghaladóan - igazán elgondolkodva

és csak arra figyelve - az égre? Ahogyan magam kisiskolás korom óta, amikor
üzemszerű diákszemtelenségeim kapcsán bevágta a tanár a fát, a megrovást
/egyszer percek alatt négy darab egyenes jegyet sikerült magaménak tudni,
oszt mégis fölülről egyhangú lett az érettségim.../, amikor ostoba módon
összetörtem az autót /rendszeresen.../, pedig az csak egy konzervdoboz,
amikor hogy, hogy nem másé lett a kedves, amikor tojáshéjas kezdő mérnökként

megkaptam az első lórugás-szerű megalázásokat, amikor vélt sérelmek mián
rálegyintettem az egész tetű világra, amikor piszlicsáré nyavalya órákra
megakasztott a derűlátásban, holott társaim milliói élnek pocsékabb
szerkezettel, amikor szégyenletes módon azt mondja az ember, hiába minden,
többségünk elhülyítése elsötétíti minden álmunk, stb, stb, akkor mindíg az
égre néztem fel. A felhőkre. Este a csillagokra - hogy rádöbbenjek, mennyire

csináltak a gondjaim, mennyire kisszerűek. Kiss-szerűek...
Mihi művei - mert bízvást nevezhetjük műveknek - ott vannak fent az égen.
Csaba királyfi csillagösvényén. Világítanak, adnak, hovatartozást
bizonyítanak, ráébresztenek, mi a fontos igazán. Nem vagyunk egyedül. Nem
igaz, hogy az igazak már nem élnek. Ma is vannak. Sokan. Őket kell
segítenünk, elismernünk, legyen erejük, hitük folytatni azt - amire mi
ezért-azért nem vagyunk képesek.
Ilyen például - Mihályfalvi János alias Mihi. Köszönet Neked Mihi, mert ezt
már nem tudom magázódva írni.
Figyeljétek meg a gondosságot, ahogyan Mihi útmutatást ad, hogyan lehet
mindezt menteni, CD-re tenni. Szép az, ami érdek nélkül tetszik - tartja a
mondás, magam meg fogadatlan prókátorként azt mondom: tiszteletreméltó az,
aki anyagi számítás nélkül vállal nemes tetteket. Mihi nem kér ilyen olyan
befizetéseket egy elküldendő CD-re - micsoda különbség a mához képest. Nem
kér semmit - ad. Ha majd előkerül fiam valamelyik profi számológépes
barátja, akkor nekem is lesz CD-ém mindegyikről, az biztos.
Ne adjuk fel. Van kikre figyelni, van kiktől tanulni, van kiket tisztelni -
van kikért élni, tartani, megmaradni, hinni, remélni - és van kiknek átadni.

Ki mire képes. Mihi - ilyen sokra. Magam - sokkal kevesebbre, bár értenék
ennyire ehhez a technikához. Ő sem így született, megtanulta.. Ne gondolja
senki, hogy kevés - ha csak érti. Ha lehet, ahol lehet - vallja. Akinek
lehet, továbbadja. Legfoképpen pedig: akár "gyárilag" ilyen, akár útközben
döbbent rá, hol a helye valójában, az már nagyon is sok. Van úgy, hogy nem
adhatod magad, ha élni akarsz. Élenjárónk megértik - mert meg akarják
érteni - csak azt kérik, hogy ne csukd be a szemed, láss, érezz és érts.
Annyit vállalj, amit jó szívvel meg tudsz tenni - eljön ez is. A több. Ki
mit bír. Mert értőknek, fogadóknak kell lennünk, példát kell mutatnunk, nem

engedhetjük, hogy azoknak legyen igaza, kik úgy vélik, halálra ítélt
néhányezerről van szó csak, akik előbb utóbb kihalnak, nincs táboruk,
követőjük - mert Wass Albert szavaival: A KŐ MARAD !

Isten áldjon benneteket, áldott, szeretteiddel igaz Karácsonyt és töretlen
hitu új esztendőt kedves Mindannyiótoknak!

Jó szerencsét - Kiss Csaba alias Balhés Charley.

Ez a magyar linkek topikja lenne.

Itt egy mutatóba:

http://www.igazsag.extra.hu/