Á l d á s ! B é k e s s é g !

Isten hozott a www.Istentisztelet.net fórumán



Pontos idő: vas. okt. 22, 2017 9:50 pm




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 18 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő
Milyen legyen a "földön küzdő egyház"? 
Szerző Üzenet
Platinum Listatag
Avatar

Csatlakozott: csüt. ápr. 26, 2007 5:57 pm
Hozzászólások: 272
Hozzászólás Re: Milyen legyen a "földön küzdő egyház"?
Néhány válasz a "földön küzdő egyház" számára egy politikai felületről, a Hír tv online-ról:

Idézet:
2010-05-25 11:20
Érdekességek a Bibliáról és Jézus kereszthaláláról

A Bibliát a kereszténység szent könyvnek tartja. Az Újszövetségből maradt fenn a legtöbb, mintegy 5686 kézirat. Érdekességként elmondható az is, hogy alig harminc év telt el Jézus halála és az első feljegyzések között – nyilatkozta a hírTV online-nak Brátán János, az Apológiai Kutatóközpont munkatársa.

Milyen történelemből is ismert személy tesz említést Jézusról?

Legalább hét olyan történelmi forrás létezik, ami Jézus életével és halálával foglalkozik. Ezek közül talán a leghíresebb Josephus Flavius A zsidó történet című munkája. Flavius a Jézust követő generációhoz tartozik, 37-100 között élt. Ő ezt írta Jézusról: „Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember, ha ugyan szabad őt embernek neveznünk. Ugyanis csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgatják az igazságot és sok zsidót és sok görögöt megnyert. Ő volt a Krisztus. És ámbár főembereinek följelentésére Pilatus keresztre feszítette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik szerették. Mert harmadnapra feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle. S még ma is megvan a keresztények felekezete, amely róla vette nevét.” (A zsidók története, XVIII.3)

A történészek azonban nem kételkednek az evangéliumok hiteles forrás voltában sem. Ezek az evangéliumok még az első században keletkeztek. Valószínűleg Márk evangéliuma a legrégebbi, i. sz. 50-es, 60-as években íródhatott. Ezek szerint a legkorábbi evangélium alig harminc évvel az események után lett lejegyezve.

Mennyire lehetünk biztosak abban, hogy az Újszövetségben olvasható szöveg azonos azzal a szöveggel, amit a tanítványok leírtak? Nem manipulálta az egyház ezt a szöveget?

Tegyük fel egy pillanatra, hogy igaz a kérdés állítása: az egyház manipulálta a szöveget. De azonnal felmerül a következő kérdés: mikor?

Az első században nem lehetséges, hiszen akkor még éltek a szemtanúk (János apostol halálát az egyházi hagyomány 96 utánra teszi.) Akkor viszont később kellett, hogy végbe menjen ez a hamisítás. Ezzel meg az a baj, hogy léteznek 2-3. századi kéziratok, mely szövegek alapján állították össze azokat a görög nyelvű Újszövetségeket, amiket a mai modern bibliafordításokhoz használtak. Így teljesen bizonyosak lehetünk abban, hogy a 21. századi szöveg azonos a 2-3. századi szöveggel. Az első században pedig nem történhetett hamisítás.

Az Újszövetség szövege kimagasló a többi ókori irodalmi művel összehasonlítva. Több szempontból is rekorder. Egy 1998-as könyvben igen meglepő tényeket találunk ezzel kapcsolatban: Az ókori iratok közül az Újszövetségből maradt fenn a legtöbb kézirat, 5686 görög nyelvű kézirat maradt fent, míg a második helyezett Homérosz Íliásza 643 kézirattal.

Az ókori kéziratokat vizsgálva az Újszövetség szövegénél található a legkisebb időtáv a mű leírása és a fennmaradt kézirat között. A legmegdöbbentőbb, hogy János evangéliuma és a legkorábbi megtalált kézirat között alig 50 év, de a teljes Újszövetség esetében is csak 225 év a távolság. A fennmaradt ókori forrásoknál ez jóval nagyobb: a második helyezett holtversenyben Homérosz Íliásza és Livius Róma története című munkája, ahol ez a távolság 400 év.

Vannak olyan vélekedések, miszerint Jézus túlélte a kínszenvedéseket. Önnek mi erről a véleménye?

Nem. Ez teljességgel orvosi képtelenség lenne. Az az ember, aki olyan tortúrát él át, mint Jézus, meghal. Vita van abban a tekintetben, hogy valójában mi okozta pontosan Jézus halálát, de a szakemberek megegyeznek ebben: Jézus valóságosan meghalt. S hogy mi lehetett a halál oka? A korbácsolás következtében megélt vérveszteség miatt keringési sokk. Fulladásos halál, ami a keresztre feszítés leggyakoribb oka volt. Szívrendellenesség, szívburokrepedés, amire az utal, hogy víz és vér hagyta el Jézus testét, amikor az ott szolgálatot teljesítő katona keresztülszúrta őt.

(Hajlamosak vagyunk arról is megfeledkezni, hogy az akkori római katonák pontosan ismerték, mikor következett be a halál, ugyanis ettől függött az életük.) A fenti három ok közül önmagában bármelyik elegendő lenne ahhoz, hogy valaki meghaljon.

Mi történt a keresztre feszítéskor?

Jézus kereszthalálát számba véve el szoktunk feledkezni arról a tortúráról, ami magát a konkrét keresztre feszítést megelőzte. Talán érdemes ezzel a felsorolással kezdeni: nagycsütörtök este együtt volt a tanítványokkal, és egy kemény lelki küzdelmet élt át a Getsemáné-kertben, ami lelkileg kimerítette; éjszaka fogták el, és még azon az éjszakán és hajnalon négy kihallgatáson kellett részt vennie; kiszolgáltatták a katonáknak, akik megkorbácsolták és kicsúfolták.

A korbácsolás következtében – amibe kortárs beszámolók szerint voltak, akik belehaltak – olyan sérüléseket szerzett, hogy képtelen volt a keresztjének a keresztrúdját a kivégzése helyéig elcipelni. Ruhájának letépése után a katonák vasszögekkel a keresztre rögzítették. A festményeken található ábrázolásokkal ellentétben nem a tenyerébe kerültek ezek a szögek, hiszen úgy nem tarthatták volna meg a testsúlyát. Ehelyett vagy az alkarjának csontjai közé, vagy még inkább a csuklójába verték a szögeket, ami megtartotta őt.

Mindenki azt emlegeti, hogy Jézus 3 napot volt a sírban, holott valójában péntek délután, szombat egész nap és vasárnap reggel. Ez, bárhogy is számoljuk, nem 3 nap.

Valóban nem három teljes nap. A zsidó gondolkodásmód szerint azonban minden egyes napot, amit érintett, bele kell számolnunk. Az első dolog, amit tudnunk kell ehhez a számításhoz, hogy hol van a napok váltása. Éjfélkor? Nem! A zsidó emberek számára a mai napig naplementétől naplementéig tart az adott nap. Ha ezeket tudjuk, akkor Jézus pénteki halála érintette a pénteki napot. Ez az első nap. Szombaton a sírban volt. Ez a második nap. És végül, valamikor vasárnap hajnalban támadt fel, ami a zsidó gondolkodás szerint már a harmadik naphoz tartozik. A zsidó kultúrában tehát nem kell 3x24 órában gondolkoznunk, ha három napról beszélünk.

Találkozhattak a tanítványok Jézussal a kereszthalála után? Nem csak hallucinációról volt szó?

A leírások alapján tudjuk: nem egyedi jelenség volt a találkozás, hanem több, egymástól elszigetelt esemény. A hallucináció mint jelenség valamiféle tudatmódosító szer használatától (pl. kábítószer) alakulhat ki, esetleg nagyon komoly kimerültség következtében. A tanítványok hol egyenként, hol csoportosan találkoztak a feltámadt Jézussal. És ez utóbbi azért is érdekes, mert a hallucináció általában egyedi jelenség.

Milyen közvetett tények támasztják alá a feltámadást?

Öt ilyen közvetett érvet tudnék felsorolni.

Az első, hogy a tanítványok életüket adták a hitükért. Vegyük figyelembe, hogy azt állították: szemtanúi voltak Jézus feltámadásának. Az elhitetett emberekkel szemben ők maguk, mint hamis tanúk, úgy kellett volna, hogy meghaljanak, hogy tudták: hazugságért adják az életüket. Lehetséges ez? Nem valószínűbb, hogy valaki elárulta volna az igazságot?

A második érv, hogy kételkedők tértek meg, miután találkoztak a feltámadt Jézussal. Itt két személyt emelnék ki: Sault, a későbbi Pál apostolt és Jakabot, az Úr testvérét. Két teljesen eltérő személyiség, két olyan szkeptikus, aki csak a feltámadt Jézussal való találkozás után lettek hívőkké.

Harmadszor a társadalmi struktúrák megváltozása. A tanítványok feladták zsidó identitásukat: Jézus kereszthalálában a templomi áldozati rend beteljesedését látták, feladták a szombatünneplést és a tisztasági törvényeket is azzal, hogy együtt étkeztek és éltek a pogányokkal. Ma már ez nem látszik olyan súlyosnak, de ezzel a lépéssel tulajdonképpen hontalanokká váltak. És ez a váltás valamiért megérte nekik.

Negyedik, hogy az úrvacsora és a keresztség szintén ilyen közvetett bizonyítékok közé sorolandó. Az emberi gondolkodással teljesen ellentétes egy vereséget megünnepelni: az úrvacsora Jézus halálára való emlékezés. Vajon egy világi uralkodó bukását vagy győzelmét ünnepelnénk-e meg? A keresztség korai gyakorlata pedig a teljes alámerítés volt: ami Jézus halálát (a vízbe merülés) és feltámadását (a vízből kiemelés) jelképezte. Ezek a szakrális cselekmények értelmetlenek Jézus valódi halála és feltámadása nélkül.

Végül – és nem utolsósorban – az egyház megjelenése is ilyen közvetett bizonyíték. Mert mi értelme lett volna egy kitaszított csoportot létrehozni? Akik ismerik a korai kereszténység történetét, azok tudják, hogy az első három évszázad az üldöztetés ideje volt. Lett volna értelme létrehozni abban a reményben, hátha majd valamikor megéri?

Durkó Anett

http://www.hirtv.hu/tud-tech/?article_hid=323936


szer. máj. 26, 2010 3:33 pm
Profil
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: kedd ápr. 17, 2007 5:34 pm
Hozzászólások: 1793
Tartózkodási hely: Törökbálint
Hozzászólás 
Húsz éves az ügynökkérdés (1989-2009)

Honlapunkkal az ügynökkérdés eddigiektől eltérő feldolgozását és lezárását szeretnénk kezdeményezni. A református egyháznak fiatal, elkötelezett tagjai vagyunk, és szeretnénk, hogy ez a nyomasztó kérdés mihamarabb őszintén lezáródjon.

A honlap címe: http://ugynokkerdes.lapunk.hu

E-mail címünk: 1989utan@gmail.com

Forrás: reformatus.hu

Ehhez annyit tennék hozzá, hogyha a nyilvánosságra hozott "ügynöklistán" olyan nevek jelennek meg, mint Vályi Nagy Ervin és Ecsedi Aladár, akkor ott valami nagyon nagy baj van... :?

Ingola

Talán nem mindenki tudja: a kommunista hatalom mindent megtett Vályi Nagy Ervin lelkipásztor ellehetelenítésére, olyan mértékig, hogy a borzasztó lakáskörülmények miatt a kisgyermeke TBC-s lett. Maga fiatalon lett szívbeteg és idő előtt halt meg. Kiemelkedő teológiai munkásságot hagyott maga mögött. Doktori címét úgy szerezte, hogy sikerült kijutnia Baselbe egy hat hetes tanulmányútra. Kinti tisztelői sürgősséggel megszervezték a védést, ő pedig szinte napok alatt kiírta magából (németül...) azt a tudást, ami a fejében volt...

Ecsedi Aladár szegeletkő volt a Magyarországi Református Egyházban a kommunista üldöztetés idején. Élete, munkássága kizárólag példaként szolgálhat mindenkinek, aki a lelkipásztori szolgálatot választja.

_________________
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? (Rm. 14,4.)


vas. dec. 21, 2008 12:31 pm
Profil
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: kedd ápr. 17, 2007 5:34 pm
Hozzászólások: 1793
Tartózkodási hely: Törökbálint
Hozzászólás 
la Mer írta:
De örömömre szolgált, hogy céltáblád lehettem...


Ismerek több embert is, akik ilyen szófodulatokat használnak, ha megsértődnek valamin.

Te nem tartozol közéjük... :)

Ingola

_________________
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? (Rm. 14,4.)


vas. júl. 13, 2008 3:56 pm
Profil
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: kedd ápr. 17, 2007 5:34 pm
Hozzászólások: 1793
Tartózkodási hely: Törökbálint
Hozzászólás 
la Mer írta:
Egyébként sem értem, miért nekem címezted a kérdésedet. Varjú indította a topikot, és a kifejezés sem az ő találmánya... :)


Mert nem vettem észre, hogy ő indította a témát. Bocsánat... :cry:

Ingola

_________________
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? (Rm. 14,4.)


vas. júl. 13, 2008 3:52 pm
Profil
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: kedd ápr. 17, 2007 5:34 pm
Hozzászólások: 1793
Tartózkodási hely: Törökbálint
Hozzászólás 
la Mer írta:
Dehogy férfiú, mit gondolsz, miért van ott az a "la" a végén? he?


A muzikalitásodra utal! :)

Ingola

_________________
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? (Rm. 14,4.)


vas. júl. 13, 2008 3:11 pm
Profil
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: kedd ápr. 17, 2007 5:34 pm
Hozzászólások: 1793
Tartózkodási hely: Törökbálint
Hozzászólás 
la Mer írta:
Szidjál még...

Nomen est omen, aszondják...

A Gabriella az Isten harcosa... sajnálom :)


Arkangyal. Férfiú...

Akkor most már értem! :D

Szeretettel: Ingola

_________________
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? (Rm. 14,4.)


vas. júl. 13, 2008 3:06 pm
Profil
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: kedd ápr. 17, 2007 5:34 pm
Hozzászólások: 1793
Tartózkodási hely: Törökbálint
Hozzászólás 
Ha figyelmesen elolvasom a topic címét, az már önmagában is anakronisztikus.

Földön küzdő egyház? Nem olvastad a Bibliát, la Mer? Az Úr küzd, miénk csak az orcánk pirulása...

Elég volna Őneki átengedni a kormányrudat. :)

Szeretettel: Ingola

_________________
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? (Rm. 14,4.)


vas. júl. 13, 2008 2:59 pm
Profil
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: pén. szept. 16, 2005 12:59 pm
Hozzászólások: 1384
Tartózkodási hely: Kispest
Hozzászólás 
la Mer írta:
Miután rávilágított a helyzetre, mit tart megoldásnak?
Milyen módszerekkel fogna hozzá az egyház megváltoztatásának?


2002-ben az Ökumenikus Chartához való csatlakozásról szóló nyilatkozat aláírása miatt megfogalmazott gondolatait ezzel zárta:

"Úgy látjuk, egyre több jel utal arra, - s e jelek közül a Charta aláírása csupán egy -, hogy egyházunk a status confessiones helyzete felé tart, vagyis olyan helyzet érlelődését látjuk, melyben egyházunknak a Bibliához és a református hitvallásokhoz ragaszkodó része olyan hitvallás megfogalmazására kényszerül, amelyhez csatlakozhatnak mindazok, akik új reformációt szeretnének egyházunkban. Imádkozunk azért, hogy Isten fordítsa jóra egyházunk sorsát , és biztosíthatunk mindenkit, hogy minden további lépésünket imádságos tusakodás és testvéri egyeztetés fog megelőzni.


la Mer írta:
...ha két ilyen ellentétes csoport elkezdi bevasalni egymáson az elveit, abból nem sok jó szokott kisülni...


Nem egymással versengő és egyenrangú elvekről van szó, hanem azokról a hitvallásainkról, vagy azok relativizálásáról, amelyek alapja a Biblia, és amelyeket - nem mellesleg - ma is el kell hogy fogadjon mindenki, aki konfirmál. (El is fogadják, csak épp egyik-másik, önmagát másoknál okosabbnak tartó atyánkfia úgy tartja, az eltelt több mint négyszáz év idejétmúlttá tette azokat.)

Mint a fentebbi idézetből láthatod, Sípos (és a Biblia Szövetség többi tagja) nem akar senkin semmit "bevasalni", hiszen nem is lehet semmit erőszakkal elfogadtatni. Nem akar egyházszakadást, de rámutat arra, hogy az akár be is következhet, ha az egyház eltávolodik a hitvallásoktól. Ahogy már be is következett egy szakadás, amikor magyar reformátusok egy része megalapította a Közép-és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyházat. Síposék nem akarják ezt; kereszténi lelkülettel állnak a kérdéshez, mint fentebb olvasható: "Imádkozunk azért, hogy Isten fordítsa jóra egyházunk sorsát."

További információként ld. a csatlakozó nyilatkozatot és az Ökumenikus Chartát, valamint a Biblia Szövetség reflexióját:

http://oikumene.meot.hu/Cikkek/OkumChar ... airasa.htm
http://oikumene.meot.hu/Cikkek/CHARTA%2 ... gyarul.htm
http://parokia.net/publicate/charta.html


kedd feb. 26, 2008 4:02 pm
Profil E-mail küldése
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: pén. szept. 16, 2005 12:59 pm
Hozzászólások: 1384
Tartózkodási hely: Kispest
Hozzászólás 
la Mer írta:
...csinálnék kiképzőtáborokat, ott csinálnék szakembereket, aztán elküldeném őket sima munkahelyre dolgozni, otthon élni, őrző-védeni, stb.. ők lennének az én világba beépített embereim...


Tulajdonképpen telitalálat, amit írtál, hiszen maga Jézus kezdte "beépíteni az embereit" a világba. Legfeljebb az nem mindegy, miféle "kiképzőtáborról" van szó, és ott mivel és mire képezik ki a táborlakókat. Jézus egyértelműen foglamaz az imájában: "Én a te ígédet nékik adtam;". Loyola kiképzőtáborában viszont nemcsak az íge volt a gyakorlatok tárgya. :wink:

la Mer írta:
Mert az az igazság, hogy nekem Sípos Ete Álmos írásából mintha egy ilyen stratégia kezdene kibontakozni...


Ha arra gondoltál, amit fentebb írtam, akkor pontosan érted, mit akar Sípos, aki hovatovább - nagypapai kora ellenére - amolyan fenegyereke lesz a református egyháznak. Nem átallja ugyanis komolyan venni mindazt, ami a Szentírásban áll, és szembesíteni azzal, ami az egyház mai valósága.

Nemcsak az egyházzal kapcsolatban, de a mai embert foglalkoztató profán kérdésekben is igen eredetinek tetsző (valójában biblikus) válaszai vannak. Sokszor próbáltam gondolatban belekötni az állításaiba, de mindig oda lyukadtam ki, hogy ha nem fogadom el, amit mond, nem egy emberrel vitatkozom, hanem végső soron egy-egy íge után teszek kérdőjelet. Akkor pedig mi is a helyzet? Milyen református vagyok? Afféle "magam módján" kálvinista?

És milyen az egyház, ha nem felel meg a Szentírásnak, ha megfeledkezik a szintén "bibliás" Luther doktor intelméről: Ecclesia semper reformanda? (Vajon mit gondol erről valamelyik, a püspök címet büszkén viselő reformata vallású atyánkfia? :? )


kedd feb. 26, 2008 12:07 pm
Profil E-mail küldése
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: pén. szept. 16, 2005 12:59 pm
Hozzászólások: 1384
Tartózkodási hely: Kispest
Hozzászólás 
la Mer írta:
Ha rajtam múlna, akkor csinálnék kiképzőtáborokat, ott csinálnék szakembereket, aztán elküldeném őket sima munkahelyre dolgozni, otthon élni, őrző-védeni, stb.. ők lennének az én világba beépített embereim...


Nem egészen ezzel, de valami hasonlóval már próbálkozott egy bizonyos Inigo López de Loyola nevű baszk. :)


kedd feb. 26, 2008 8:22 am
Profil E-mail küldése
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: pén. szept. 16, 2005 12:59 pm
Hozzászólások: 1384
Tartózkodási hely: Kispest
Hozzászólás Milyen legyen a "földön küzdő egyház"?
Hitvallási irataink azt tanítják Isten egyetemes és szent egyházáról, hogy az kétféle minőségben él: a földön küzdő egyház (látható szervezet), illetve a győzedelmeskedő egyház (lelki valóság) minőségében. Az ember számára csak az előbbi látható, hiszen az "övéit" csak Isten ismeri.

De ki milyennek szeretné látni ezt a bizonyos "földön küzdő egyházat"?

Gondolatébresztőnek álljon itt a Bibliaszövetség főrtitkárának írása:


PIACGAZDASÁG AZ EGYHÁZBAN?

Napjainkra a legeldugottabb magyar faluban élő ember is megtanulta, hogy Magyarországon a piacgazdaság szabályai szerint élünk. Ennek lényege - többek között - az, hogy azt kell termelni, amire igényük van az embereknek; de ebből is főként azt, amiből az eladónak a legnagyobb anyagi haszna származik. Amiből viszont ez a maximális haszon nem szerezhető meg, azzal nem szabad foglalkozni, arra nem szükséges semmit sem áldozni. Így jutottunk abba a helyzetbe, hogy államunk többé már nem kíván befektetni ott, ahol vezetőinek és egyébként is milliomos vállalkozóinak nincs haszna; ilyen terület az egészség- és tanügy, a gyermekek nevelése, fiatal házasok gyermeknevelési támogatása, öregek, nyugdíjasok segítése stb.

Említhetnénk még az olyan jellemzőit is a piacgazdasági szemléletnek, mint a fogyasztó kívánságainak folyamatos fürkészése, majd annak kielégítése; vagy az ember rafinált befolyásolása, amivel szokását, életvitelét, kapcsolatrendszerét, magatartását, így etikáját is a jövőjével nem törődő, a mának élvezetét kereső, igénytelen, globális, haszonelvű piacgazdasági fogyasztóéhoz hasonlóvá alacsonyítják le.

De mi most nem ezekkel a tragikus társadalmi jelenségekkel szeretnénk foglalkozni, hanem a piacgazdasági szemléletnek jelenlétével olyan területeken, ahol egyébként semmi keresnivalója nem lehetne.


*

Az 1517-ben nyilvánosság elé lépő reformációt úgy is jellemezhetjük, hogy reformátoraink a középkori egyházban meglévő - a maihoz kísértetiesen hasonló - piacgazdasági gondolkodásra és gyakorlatra mondtak nemet. Nemet mondtak
- arra, ahogyan az uralkodóknak az egyház felé benyújtott politikai igényeit az egyház kielégítette,
- arra, ahogyan a középkor emberének igényeit a római katolikus klérus kielégíteni igyekezett,
- végül pedig a római pápára, aki a Biblia egyetlen és igazi értelmezőjének léptette elő magát.
Köztudott, hogy az uralkodóházak politikai-hatalmi koncentrációs igényeit, és a vele járó háborúkat milyen nagy buzgalommal támogatta a középkor egyháza. Mindezt nem csak szellemi-lelki háttérrel, de pénzzel és katonai erővel is.

De az is ismeretes, hogy az emberek lelki igényeire - a tiszta lelkiismeretet adó bűnbocsánatra, az örök életre, Isten áldásának elnyerésére - milyen válaszokat adott az akkori egyház. Amikor ugyanis a bűnbocsátó cédulákra, pápai búcsúkra, a szentek imádására, a halott lelkek pokolból szabadulásának útjára a reformátorok nemet mondtak, akkor mindig arra hivatkoztak, hogy ezekre az igényekre Isten nem az egyház által nyújtott megoldásokat rendelte.

De a római egyháznak és vezetőiknek, a pápáknak a lelkek feletti egyeduralmi, és a Biblia értelmezésének abszolutisztikus igényére is nemet mondtak. Azzal érveltek, hogy az egyházban csak egy tekintély létezik, az élő Ige, Krisztus, illetve az írott Ige, a Biblia - hiszen ez a kettő azonos.

A reformátorok tehát az akkori egyház lelki (és anyagi) "piacgazdasági" elveire mondtak nemet; mindeközben pedig az élő Isten igényeinek megvalósítására hatalmas igent kiáltottak.

Azonban a reformáció után a protestáns egyházakban fokozatos és sajnálatos változások indultak el. Ezek a változások mára negatív tendenciákká alakultak át, és a piacgazdaság jellemzői - az emberi igények keresése, és annak nem Isten szerinti kielégítése, valamint a haszonelvűség - belopakodott a protestáns egyházakba is.
Ennek egyik illusztris példáját a 2007. szeptember 3-9. között Nagyszebenben tartott 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésen résztvevő egyik magyar református lelkész válasza adja, aki - a Nagygyűlés eredményeit értékelő kérdésre - azt nyilatkozta, hogy az egyházak nagy része egyetért abban, hogy azt kell keresniük, amire "vevő az Európai Unió". Szerinte ilyen téma a természet- és környezetvédelem, valamint az egyházak egysége.

De az is elgondolkodtató, amikor a protestáns egyházak különféle politikai pártok igényeinek akarnak megfelelni. Persze, valljuk mi is, hogy az egyháznak bele kell szólnia a politikába, de ezt csak Isten igényének érvényesítésére teheti.

A piacgazdasági elvet véljük felismerni abban is, hogy - a magukat a reformáció örökösének valló egyházak - tanaik megfogalmazásakor igyekeznek a posztmodern korszellem igényeit kielégíteni. Ennek jele az, hogy korunk szekuláris emberének lelki igényeire féligazságokkal felel; például mindenkit megkeresztel, mindenkinek kiszolgáltatja az úrvacsorát, de ezt nem a bibliai normák szerint teszi, mert azzal népszerűséget veszítene. Hiszen sok-sok bibliai igazságot nem szívesen hallgat meg napjaink embere.

Egyre népszerűtlenebb igazság Jézus Krisztus személyéről, mint az üdvösségre vezető egyetlen útról beszélni, vagy a bibliai igazságot tanítani az ember eredendően romlott, bűnös voltáról, megváltásra szorultságáról. Nem számít népszerűnek az sem, aki az üdvösségről és kárhozatról, mint az emberi sors halál utáni kettős lehetőségéről beszél. De nem tapsolják meg az újjászületés-megtérés szükségességét hirdetőt sem. Az egyháztörténetben talán még soha nem volt forgalomban ennyi téves tanítás Isten szeretetéről, mint napjainkban...

És nem beszéltünk még azokról a bibliai igazságokról, amelyekről az egyház mélyen hallgat, mert megjelenítése nem tetszene az embereknek. Hiszen a Biblia isteni kijelentés voltának és abszolút tekintélyének képviselete helyett könnyebben járható útnak tűnik az olyan álláspont, ami azt tanítja, hogy ebben a könyvben - bár sok igazságot is tartalmaz, de - vannak emberi tévedések is. Ezért nem képviselhetünk olyan meggyőződést, hogy csak a Biblia hordozza az abszolút igazságot.
Az egyházak igyekeznek felmérni az emberek testi igényeit is, s ha tehetik, akkor egyre komfortosabb kiszolgálást nyújtva rendezik alkalmaikat. Lényeges szempont az, hogy az igehirdetés legyen minél rövidebb, természetesen az egyéb programok előnyére. Európa szerte - beleértve hazánkat is - nagy egyházi fesztiválokat rendeznek silány lelki programokkal, igénytelen zenei betétekkel, nevetséges ötletbörzékkel, vagy evéssel-ivással egybekötve. A résztvevők szellemi igényének kielégítésére áltudományosságot, okkultizmust, politikai nézeteket, biblia ellenes pszichológiai elméleteket és technikákat szolgáltatnak illetve használnak.

Megdöbbentő hír volt az, hogy az Orosz Ortodox Egyház legmagasabb rangú képviselője, Kyrill metropolita a közelmúltban azzal vádolta meg a protestáns egyházakat, hogy az európai társadalmak morális válságának ők az okozói, mivel Isten kegyelméről úgy prédikálnak, hogy annak erkölcsi konzekvenciáit elhallgatják. Nem lehet egyidejűleg az élet tiszteletéről beszélni, és az eutanáziát legalizálni, a házasság és család isteni rendjéről beszélni, ugyanakkor a homoszexuális/leszbikus kapcsolatot is igazolni. Nem lehet az embrió élethez való jogát hangoztatni, egyúttal a nők abortuszhoz való jogát védelmezni. Pedig sok protestáns egyház ezt a kettős mértéket képviselve próbálja megnyerni a tömegek tetszését és igényét - mondja az ortodox metropolita, s - tegyük hozzá - mennyire igaza van!

A reformáció egyházai a XVI. században lemondtak arról is, hogy a római katolikus tanokat képviselő tanító hivatal és annak feje, a pápa kedvében járjanak. Tették ezt azért, mert Róma - tanításában és gyakorlatában - nem a Biblia szerint képviselte Isten igazságait. Róma azóta újabb dogmákat kreált, amik még távolabb kerültek a Biblia igazságaitól. Mindezek mellett azt is nyíltan kinyilatkoztatta, hogy a protestáns egyházakat nem tekinti egyháznak.

A protestánsok (közöttük a magyarok is!) azonban mindezek ellenére mégis igyekeznek Róma kedvében járni. Azok például, akik aláírták Rómával a megigazulásról szóló egyezményt, feladták reformátori identitásukat. Az Ökumenikus Charta aláírása még nagyobb megalkuvást takart. Mindezt azért tették, hogy kedvében járjanak a nagy tömegeket mozgató római világegyháznak. Pedig mindeközben Róma nem tesz hasonló gesztusokat: Németországban például meghívták a katolikusokat az eucharistia közös ünneplésére, amit nem fogadtak el. Vagy röviddel a nagyszebeni Ökumenikus Nagygyűlés kezdete előtt jelent meg a pápa által újra megerősített nyilatkozat, hogy nem tekintenek bennünket egyháznak.

A protestánsoknak azonban mindez nem elég a kijózanodáshoz. A Nagyszebenből hazatért egyik református lelkész például azon sajnálkozott a rádióban, hogy nem valósulhatott még meg a római katolikusokkal való úrvacsorai (eucharisztia) közösség.
Egyházunk vezetői is úgy tesznek, mintha semmi jelentősége sem lenne ezeknek a történéseknek, s újra ott tartunk, mint a reformációt megelőző időkben: emberi (esetleg politikai vagy egyház-politikai) igényeket kívánunk kielégíteni az isteni igények helyett. Például ökumenikus gyűléseken "osztjuk a semmit", ahelyett, hogy az ezer sebből vérző gyülekezeteink megújulásán fáradoznánk.

Bizony, sok jel mutat arra, hogy egyre jobban erőt vesz a piacgazdaság szellemisége egyházainkon. Mindezt - emlékezve a reformációra - azért írjuk le, hogy ne vádolhassa Isten a Biblia Szövetséget azzal, hogy láttuk a veszélyt, de nem fújtunk riadót.

Isten mentsen meg bennünket a piacgazdaság egyháziasításától!

Dr. Sípos Ete Álmos / Budapest


hétf. feb. 25, 2008 5:02 pm
Profil E-mail küldése
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 18 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group.
Designed by Vjacheslav Trushkin for Free Forum/DivisionCore.
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség





eXTReMe Tracker