A Bibliában olvashatunk különbségekről-a jutalmat illetően. 1 Korinthus 3:13-15 "
Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.
Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül" Bocsánat,ha már erről volt szó a Fórumon! Testvéri tisztelettel:Zsotza

Szerintem itt egyszerűen elírásról van szó, kedves Varjú.

Egyetértek, mivel innen kezdve a vitánk nem hitbéli, hanem nyelvi vagy inkább logikai, hiszen mindketten azt mondjuk a Jakab-levél nyomán, hogy a hit cselekedet nélkül holt dolog. Csak én nem tudom felfogni, miként lehet valami egyszerre feltétel (előzmény) és gyümölcs (következmény).

Igen igaz.mint ahogy az is igaz ,hogy a jó cselekdetek feltétele nem az igaz hit,hanem a kegyelem.

Ami természetes,mivel mindennek Isten kegyelme az alapja.

Ez az alap,ezzel pedig gondolom minden hívő tisztában is van.

De ettől még az az állítás is igaz,hogy az igaz hit feltétele a jó cselekedet,vagyis a gyümölcse a hitünknek,ami ha nincs akkor hitünk sincs.

És igen kegyelemből van a hitünk a jó cselekedeteink és az üdvözülésünk is.

... és sajnos már nem tudjuk megkérdezni tőle, gondolt-e az evangéliummal önhibájukon kívül nem találkozókra. Vagy egyetért-e a római Hittani Kongregáció álláspontjával, amely korrekt módon és igazságosan viszonyul a jószándékú ateistákhoz is, nem tagadva meg tőlük az üdvözülés lehetőségét.

Nekik írta, de nem (csak) róluk...

Csak annyiban, amennyiben két külön fogalmat külön is kell választani. Mivel mindegyiknek saját jelentése van, nem cserélhetők fel egymással.



Szerintem meg a kegyelem. (Aminek szintén van saját jelentése!)

Azért nem mindegy, hogy kiknek írja Pál ezt: "Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek" - tehát hívőknek, akiket meg is különböztet a nem hívőktől. ("Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között," - vagyis a "rossz hívők" miatt nem lesznek hívőkké a pogányok.)

Na itt a lényeg, Te különválasztod a cselekedetet a hittől míg a Biblia ezzel ellentétben párhuzamba állítja,vagyis nem válassza külön,mert az igaz hit feltétele a jó cselekedet,ahol nincs jó cselekdet ott viszont nincs hit,pontosabban azt a hitet halott hitnek szokás nevezni.

Ezért a hit és a cselekedet bizony egymástól nem választható külön.

Aki viszont megteszi annak a számára nem ugyan azt jelenti a hit fogalma,minta Biblia ihletőjének.

És ez nincs ellentétben azzal,hogy a hívő nem a cselekedeteinek hanem a hitének köszönheti az üdvözülést,mert a jó cselekedeteink nem tölünk hanem Istentől vannak ezért sincs okunk azokat érdemként magunknak titulálni,ha viszont halott a hitünk akkor Isten nem tud általunk jót cselekedni,ezért a hit és a jó cselekdet egymástól elválaszthatatlan.

Kedves Varjú, Pál ezt egy helyen megkérdőjelezi:

Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.
Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,
(Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.
Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök:
Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)
Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által. (Róm. 2,11-16.)

Én ezt az igét úgy értelmezem, hogy Isten kiterjeszti kegyelmét azokra is, akikhez önhibájukon kívül nem jutott el az evangélium, mégis megtartották a törvényt.

A hit az hit, a cselekedet meg cselekedet. Tehet valaki jót embertársával, isteni parancsot teljesítvén azzal, miközben sem erről, sem magáról Istenről nem tud, nemhogy hinne benne.

Más kérdés, hogy - Jakab után szabadon - nehéz feltételezni Istenbe vetett hitet arról, aki nem cselekszik jót, hiszen ignorálja azt, ami Isten parancsol (pedig ismeri Istent meg a parancsolatot is).

Ez így van.

Most már csak az a kérdés,hogy Isten számára mit is jelent a hívőség fogalma.

Vajon ki lehet az igaz Isten szemében,az aki nagyszerűen elmondja,hogy mit kellene csinálni Isten szerint,de azt nem cselkeszi meg,vagy az aki megcselekszi azt.

Ha pedig megcselekedte valaki az Atya akaratát az lehet -e hitetlen az Atya szemében.

Mert az üdvözülés feltétele a hit.

Tudom, vannak olyan teológiai nézetek, amelyeknek fontosabb, hogy valamiféle egységesítő és harmonikus képet fessenek, amelyben mindenkinek, aki "jó" megadatik, (s ezzel az ember igazságérzete, - aminél nincs fontosabb - is kielégíttetik), de ezzel nincs más baj, mint hogy szöges ellentétben áll mindazzal, amit a Szentírás mond erről.

Háááát nem is tudom,ha valaki hitetlenül pont annyira "jó"mint a hívő,akkor miért is lenne hendikepje

Hisz a jóság az ugye nem a sajátunk hanem Istentől való,vagyis mi magunk önmagunktól nem lehetünk jók csak ha Istenre hallgatunk,ha pedig egy hívő pont annyira jó mint egy hitetlen akkor ez azt jelentené,hogy pont annyira hallgat a hívő Istenre mint a hitetlen.

Egyébként erre szoktam mondani,hogy szerintem sok "hitetlennek"akiknek vannak jó gyümölcseik több esélyük van az üdvözülésre mint azoknak a magukat"nagy hívőknek "vallóknak akik nem teremnek semmi gyümölcsöt sem.

Isten az érthetőség kedvéért többszőr alkalmaz a Bibliában két féle nézőpontot.

Ezek nem egymás ellentétei hanem egymás kiegészitői.

Az egyik irány amit Isten lát ha az emberre néz a másik amit az embernek kellene látnia ha az Istenre néz.

Ez alapján,Isten a megtért embert büntelennek látja a megtéretlennel szemben,míg az Istenre figyelő embernek önmagát a saját tökéletlensége folytán bünösnek kell látnia.

Isten szemében a Tőle való elszakitottság állapota számít bünnek,ezért az van bűnben aki nem tért meg.

A bünös létben levő ember pedig nem üdvözülhet.

Az érem másik oldalán az emberi tökéletlenség van szembe állítva az Isteni tökéletességgel.

És mivel az ember nem tökéletes ezért hibázik is így vannak bűnei,vagyis nem mondhatja magáról,hogy büntelen.

De ha már megtért akkor Isten szemében már nem soroltatik a bünösök közé mert nincs bünös lét állapotban.

A Bibliában mind a kettő nézőpontra találhatunk Igéket.