Á l d á s ! B é k e s s é g !

Isten hozott a www.Istentisztelet.net fórumán



Pontos idő: pén. szept. 22, 2017 7:51 pm




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 122 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 5, 6, 7, 8, 9  Következő
Ki érti ezt? - Bibliamagyarázatok 
Szerző Üzenet
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
Teljes győzelem Jézusban


"Nincs tehát immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak. "
(Róma 8, 1)


Nem állnak többé kényszer alatt, akik Jézus Krisztusban vannak. Sem a bűn, sem pedig a Sátán, aki a bűn mögött áll, nem tarthat igényt többé rájuk. E két szövetséges, a bűn és a gonosz, nem tarthat minket többé leigázva és fogságban. Aki hittel az Úrra tekint és hitben van, megoldást kapott erre a kínzó talányra: ki szabadít meg engem, nyomorult embert? Jézus Krisztusban eldőlt a csata sorsa. És mégis, mindezzel még a belső hasadtság nem nyert végleges elintézést. Nem kerülünk egy csapásra a Római levél 8. fejezetének áldott talajára. Visszaesések és hanyatlások jönnek még. A hitbeli látás elhomályosulhat. Régi életünk sötét hatalmai ismét uralomra juthatnak és máris elbukunk. Ilyenkor új bűnbánatra, az üdvösség újból való megragadására van szükség.

Az Isten törvénye, a lelki törvény még nem tudott egyszeriben mindent teljesen bevilágítani. A lélek életében még vannak fel nem derített részletek. Az ember azt hiszi, hogy már mindenen túljutott, öröméneket zeng, mert még nem ismeri fel a maga mindent átható romlottságát. Idő kell hozzá, míg lassan mindenre fény derül. Rájövünk, itt-ott még nincsenek rendben a dolgok, ettől vagy attól a bűntől még nem vagyok szabad. Új harc keletkezik s lehet, hogy csak hosszas ingadozás után tapasztalunk újabb győzelmeket Krisztusban. Bizonyos kedvenc bűnök még mindig gonosz játékot űznek velünk s a harag, türelmetlenség, meggondolatlan beszéd újra előfognak minket. Ezzel ismét visszakerülünk a Róma 7-ben leírt állapotba.

Egyéb súlyos próbák is előjöhetnek, például a szenvedés. Igaz, hogy belső emberünk szerint elfogadjuk megnyugvással Isten akaratát, de mégsem tudunk könnyen beleilleszkedni abba. Itt is csak Jézusban arathatunk győzelmet. Ez azonban nem megy rögtön. Gonosz szellemi erők vesznek körül és legyőznek minket. Kedvetlenség, ellenszenv vagy gyűlölet lesz úrrá felettünk. Ilyenkor elítéljük önmagunkat és legszívesebben kifutnánk Isten iskolájából. - Az legyen a célunk, hogy a Róma 8-ban leírt állapotban maradiunk állandóan és teljesen s ne csak a bűnbocsánatnak örüljünk, hanem mindenekben győztesek is legyünk. A cél az, hogy Jézusban járjunk és mindenben az ő Lelke vezessen minket a győzelmes életben.


Ma is kívánok minden kedves Testvéremnek, kegyelemben gazdag, áldott, szép napot!

Szeretettel: Glória


csüt. márc. 27, 2008 8:07 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
Jézusban megszentelődve


"Akik megszenteltettek a bennem való hit által. "
(Cselekedetek 26,18)


A "szent" jelző Isten gyermeke számára megtiszteltetés, jóllehet a világ csúfondároskodásra használja. A hitetlenek úgy gondolják, hogy a hívők csak szenteskednek s az egész csupán látszat náluk. Persze nincs betekintésük a kegyelem csodájába, mely a bűnöst szentté teszi. A világ gyermekei nem nyugszanak, amíg valami hibát és gyengeséget fel nem fedeznek s azután úgy tekintik a hívőket, mint képmutatókat és szenteskedőket. Nem tudják, hogy minden őszinte megtért lélek alapjában véve megtisztult a bűntől és Istennek van szentelve. - Az, hogy valaki megigazult és megszentelődött, ugyanazt fejezi ki. A megigazulás felől nézve a bűn vétek, hiba, adósság; a megszentelődés szempontjából pedig tisztátalanság és lényünk romlottsága. A megszentelődés tehát azt jelenti, hogy az ember megtisztulást nyer ennek a világnak a szennyétől és el van különítve Isten számára. Igazában csak Isten számára létezik, neki áll rendelkezésére és szolgálatára.

Isten végzi el megszenteltetésünket is, és éppen olyan egyszeriben, mint megigazulásunkat. Nem apránként igazulunk és szentelődünk meg, hanem egyszeriben, midőn hitben megragadjuk az Úr Jézus Krisztust. Isten ajándéka, hogy megigazultunk, viszont az már a mi feladatunk, hogy igazán éljük, amit hiszünk és az elnyert megigazulást belső és külső életünkben kifejezésre juttassuk. Ha megszentelődtünk, akkor már tudunk "szentül" élni. Persze ez sok ingadozás és törés közepette megy végbe. De azért mégis szentek vagyunk, akiket Jézus vére megtisztított és megszentelt minden tisztátalanságtól. Lényünk legmélyén már tiszták vagyunk Isten előtt. Ezért mondta Jézus tanítványainak utolsó együttlétük alkalmából: "Ti már tiszták vagytok." Pedig még utána milyen sok hibát követtek el, sőt akkor hagyták őt cserben.

A megszentelődés, mint Isten cselekedete, egy pillanat alatt megy végbe, másrészt azonban egy egész életen át tart a megvalósulása. Mennyi csetlés-botláson, elsötétedésen át vezet az út. A Jézus Krisztusban ajándékozott szentséget nem őrizzük eléggé gondosan, néha helyet adunk a bűnnek, ahelyett, hogy ellene állapánk. - Tehát nem bűntelenül, de mégis megigazulva, nem szeplő nélkül, de mégis Jézusban megszentelődve, a felszínen gyakran meghomályosodva, de a szív mélyén mégis tisztán - ez az Isten gyermekeinek a titka.


Áldott, szép napot minden kedves Testvéremnek!

Glória:)


szer. márc. 26, 2008 8:24 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
A LEGKÉNYESEBB KÜLDETÉS A FÖLDÖN


"A vőlegény barátja" (Jn 3,29).

A jóságnak és tisztaságnak sohasem szabadna önmagára vonnia a figyelmet, hanem mint a mágnesnek Jézus Krisztushoz kellene vonzania az embereket. Ha szentségem nem Őfeléje vonz, akkor nem is igazi szentség, csupán olyan hatás, amely oda nem illő érzelmeket ébreszt és mellékvágányra tereli a lelkeket. A legkomolyabb szent is akadály lehet, ha nem Jézus Krisztust mutatja meg, hanem csak azt, amit Krisztus tett érte. Az ilyen ember azt a benyomást kelti: "Milyen nagyszerű jelleme van!" - A Vőlegény hűséges barátja nem ilyen; mert ha ilyen vagyok, mindig én növekszem, és nem Ő. Hogy a Vőlegény barátságában és az iránta való hűségben megmaradhassunk, minden másnál több gondot kell fordítanunk a vele való eleven, benső kapcsolatra. Semmi más nem fontos ennyire, még az engedelmesség sem. Néha nincs is minek engedelmeskednünk, egyetlen teendőnk az, hogy fenntartsuk Jézus Krisztussal élő kapcsolatunkat és jól vigyázzunk, hogy semmi ne kerüljön kettőnk közé. Engedelmeskednünk csak adódó alkalommal kell. Amikor válságba jutunk, rá kell jönnünk arra, hogy mi az Isten akarata, de az élet nagyobb része nem tudatos engedelmesség, hanem annak a viszonynak a megőrzése, amiben a Vőlegény barátja maradhatok. A keresztyén munka is visszatarthat valakit attól, hogy egész figyelmével Jézus Krisztus felé forduljon. Ahelyett, hogy a Vőlegény barátai lennénk, műkedvelő gondviselést játszunk és saját fegyvereivel harcolunk ellene.



"És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak." Jel.19.9.


kedd márc. 25, 2008 9:05 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
MÁRIA


“Elment Mária Magdaléna, hirdetve a tanítványoknak, hogy látta az Urat.” János 20,18



Mária volt az első, akinek Jézus megjelent. A másik két tanítvány csak azt látta, hogy Jézus eltűnt. Miután ők visszamentek az övéikhez, “Mária... künn áll a sírnál, sírva”. Ott maradt, mert úgy érezte, hogy nem tud Jézus nélkül élni. Fájt neki Jézus hiánya. Nem törődött bele abba, hogy Jézus nincs, mert neki az Úr volt a mindene.

Ha már ismerted Jézust, és elveszítetted, tudsz-e továbbmenni a Vele való igazi kapcsolat nélkül? Nagyon fontos lenne, hogy olyan emberré válj, aki nem tud Jézus nélkül élni. Mária volt az, aki, amikor Jézus Simon farizeus házánál evett, bement, és könnyeivel öntözte Jézus lábait. Őróla mondta Jézus: “Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett” (Lk 7,47). Tudod-e, hogy a megbocsátott bűn Jézushoz köt?

Mária Magdolnának Megváltója és Szabadítója volt az Úr, azért nem tudott Nélküle élni. Tudsz-e sírni, ha valahol az úton Jézust elveszítetted? Mid marad ebben az életben, és az örök életben, ha Jézust elveszíted?

Mária két angyalt látott ott, ahol Jézus teste feküdt. Megkérdezték tőle: “Asszony, mit sírsz?” A válasz így hangzott: “Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették Őt.” Megint csak azt mondja: ha Ő nincs, senkije sincs. Miközben behajolt a sírba, mögötte már fényesen, ragyogóan ott állt a feltámadott Jézus. Mária elsőként láthatta meg. Ő az első, akit a feltámadott Jézus megszólított. Egyetlen szót mondott: “Mária!” Mária azonnal felismerte és válaszolt: “Mester!” Jézus és Mária újra megtalálták egymást. Jézus egy asszonynak adta a megbízást, hogy feltámadásának örömüzenetével menjen a tanítványokhoz.



Trausch Liza: „…beszéded megelevenít…”


:)


hétf. márc. 24, 2008 10:06 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
A Feltámadás


1. Jézus feltámadásával legyőzte a halált. Azt a halált győzte le, amely a bűn zsoldja. Ezzel a megállapítással feltárul előttünk húsvét előzménye: a bűneset, az ember lázadása Isten ellen, a prófétai ígéretek hosszú sora, amelyek a Messiás eljöveteléről szólnak. Húsvét felől kap értelmet Jézus testet öltése, igehirdetése, az Isten országának jelei, Jézus szenvedése és kereszthalála. Így értjük meg, hogy az üdvtörténet már kezdettől fogva a feltámadás felé haladt. A bűn és halál által megrontott világ kellős közepébe nyúl bele Isten a feltámasztás erejével. Húsvétkor lett nyilvánvalóvá, hogy a halál, az eddig leghatalmasabbnak tartott erő – csak szolga. És az Uraknak Ura: az élő Isten. Krisztus feltámadása által Ő „megtörte a halál erejét, és világosságra hozta az elmúlhatatlan életet”. (2Tim 1,10)

Húsvétkor tűnik ki az a nagy különbség, hogy mit tehetünk mi a halállal szemben, és mit tesz Isten. Mi csak annyit tehetünk, amennyit húsvét hajnalán a szent asszonyok tettek: elsiratjuk a halottat, tartósítani igyekszünk a múltat. Isten azonban mást tett: feltámasztotta a halálból Jézust. Nekünk nem az a feladatunk, hogy megfejtsük az üres sír titkát, hanem az, hogy hirdessük az evangéliumot: „Nincsen itt, mert feltámadt!” Csak innen, a feltámadott Krisztus mellől mondhatjuk – de innen bátran elmondhatjuk – Pállal: „Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad?” (1Kor 15,55)

2. „Az ő ereje most minket is új életre támaszt fel.” A Feltámadott útja nem kifelé vezet a világból, hanem befelé. Feltámadása után is közeledik, tanít, szolgál, megbocsát, küldetést ad. Krisztus feltámadása olyan győzelem, amely a benne hívőket kimozdítja félelmekből, csüggedésből. „Amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk!” (Róm 6,4)

A feltámadásban nyilvánvalóvá tette Isten, hogy nem a kereszt körül tomboló erőké az utolsó szó, nem a vallási fanatizmusé, nem a cinizmusé, nem a testi erőszaké – hanem a mindezekből Fiát a halálon át is kivezető Istené! Azt, aki a húsvéti evangéliumot érti és a feltámadott Úr oldalán áll, nem babonázza meg többé a bűnnek és halálnak ereje. Ellenkezőleg: Urától kapott hatalommal harcban áll ezekkel az erőkkel.

3. „Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunknak is bizonyos záloga.” A feltámadásba vetett hitünk csak Krisztus-középpontú lehet. Azért remélhetjük a mi feltámadásunkat, mert Krisztus feltámadott (2Tim 1,10). Itt tehát az egyetlen analógia és biztosíték: Krisztus feltámadása. Nincs más analógia. Sem a természet ébredése, sem a generációk egymást követő sora, sem az egymással összefűző szeretet. Minden ember és minden természeti erő véges – de Isten végtelen erejű. A Szentírás hangsúlyozza, hogy „Isten ad testet... feltámasztatik” (1Kor 15). Isten teremtői hatalma lesz itt nyilvánvaló.

A Krisztusban hivőknek a test feltámadására nézve záloguk a Szentlélek (Róm 8,11; 2Kor 5,5). A Szentlélek hatalma támasztotta fel Jézust is (Róm 1,4). A Szentlélek munkája ma is visszaszorítja a halál hatalmát, és bizonyságot tesz a feltámadásról (Róm 8,11). Ezért csak a Szentlélek jelenlétében és a Szentlélek által lehetséges hitelesen bizonyságot tenni a feltámadásról!


vas. márc. 23, 2008 9:25 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
“KEZEIDBE TESZEM AZ ÉN LELKEMET”

“És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghalt.” Lukács 23,46

Jézusnak van még egy szava a kereszten. De ez a szó csak az “Elvégeztetett!” után érvényes az életedben. A múltadra nézve elég Jézus vére. A jövőre nézve pedig ez a mondat, amit Jézus utoljára mondott. Most már Atyám, hogy „Elvégeztetett, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” A jövőmet! Mindazt, ami rám vár ezen a földön és az örökkévalóságban. Ebben a mondatban benne van az Atya iránti teljes bizalom. Bármilyen nehezet ad rád Isten keze, mindig tudd, hogy a legjobb történik veled. Kapaszkodj bele, mert ez a kéz és az a szív, amelyik mögötte van, halálosan szeret téged.

Jézus ismerte az Atya kezét, ezt a leghatalmasabb kezet. Szeretnéd-e Jézussal együtt kimondani: „Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet?” Az életemet, a jövőmet, a családomat, bajaimat, betegségemet. És a kezedbe teszem le a halálomat is. Minden félelmünk mögött ott húzódik a halálfélelem. Jézus azért jött, hogy „Megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak” (Zsid 2,15).

Jézusnak át kellett menni a halálon is. Olyan megrendítő ez a mondat, hogy azután meghalt. Az Élet halt meg. Az egyetlen Ember, akinek nem kellett volna meghalnia. A halálon is átmegy érted, helyetted.

A te életednek szüksége van erre a kézre. Tedd hát bele a lelkedet, és hidd el, amit az Ige mond: senki nem ragadhat ki ebből a kézből. „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők...” (Róma 8,38-39).


Trausch Liza: „…beszéded megelevenít…”


szomb. márc. 22, 2008 10:43 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
“ELVÉGEZTETETT!”


“Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.” János 19,30


Mai Igénkben az egész világ leghatalmasabb szava hangzik el. Sem azelőtt, sem azóta nem hangzott el ilyen szó, amelyik megrendítette volna a földet, amelyikre megrepedtek volna a falak, feltámadtak volna a halottak. Minden, ami azóta történt, áldás, gyógyulás, szabadulás, azért van, mert kétezer évvel ezelőtt a Golgota keresztjén elhangzott Jézus szava: “Elvégeztetett!” Isten győzelme elvégeztetett a Sátán felett.

Emlékezzünk, mit meg nem tett az Ördög, hogy ez a gyermek meg ne születhessen. Máriát, a terhes asszonyt, a hosszú út után nem fogadta be senki. Az sem emberi dolog, hogy egy tartományban minden két éven aluli gyermeket megöljenek. Egész életén keresztül Jézus nem tudott úgy lépni, hogy ne leselkedtek volna utána. Még Péternek is azt kell mondani: “Távozz tőlem, Sátán!”

Aztán mindent megtett a Sátán, hogy Jézus keresztre ne jusson. A Gecsemánéban kezdődött az igazi csata, amikor megitta a keserű poharat, amikor magára vette a világ bűnét. Bevet minden kínt a Sátán, lelki és testi gyötrelmek sorozatát. Jézus megkorbácsolva, töviskoronásan ott áll, bekötik a szemét és játszanak vele. Odakiáltják neki: szállj le a keresztről! Az embernek a legmélyebb fájdalma, ha az anyját látja szenvedni. Jézusnak ezt is végig kellett nézni, hogy az anyja összeesik a kereszt alatt.

Jézusnak egyetlen fegyvere volt: “Mivel hogy szerette az övéit, mindvégig szerette őket” (Jn 13,1). Az áruló Júdást, a tagadó Pétert, a szétfutott tanítványokat, téged és engem. Mindvégig szeretett, amíg csak ki nem mondhatta győztesen, diadalmasan ezt az egy szót: “Elvégeztetett!”


Trausch Liza: „…beszéded megelevenít…”


szomb. márc. 22, 2008 10:34 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
Isten gyermekeinek boldogsága


"Én magamhoz fogadlak titeket és leszek nektek Atyátok, ti pedig nekem fiaimmá és leányaimmá lesztek - azt mondja a mindenható Úr. "
(2 Kor 6, 17. 18)


Micsoda nagyszerű Ige ez. A mindenható Isten kitárt karokkal közeledik felénk: magamhoz fogadlak és szeretetem körébe vonlak titeket. Atyátok akarok lenni, aki gondoskodik rólatok, megtart, vezet és oltalmaz titeket. Ennél nagyszerűbb és boldogítóbb dolog nem történhetik emberrel. Van azonban egy előfeltétele ennek: menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük! Ezt az előfeltételt nem mellőzhetjük. Ha nem tudjuk elhatározni magunkat arra, hogy szakítsunk a világgal és a bűnnel, Isten a fent említett boldogságot megtagadja tőlünk.

Sokan mindkettőt szeretnék megtartani; Isten barátságát is, a föld és a menny javait, az érzéki és lelki örömöket is. Ez azonban nem megy; vagy-vagy. Ez az oka annak, hogy olyan sokan nem ismerik meg az igazi öröm ízét. Valami nyomás nehezedik rájuk, nem szabadultak még ki a világ vonzásából. Nem akar az ember bizonyos kapcsolatokat felbontani, titokban olyan viszonyt ápol, mely Isten akaratával összeütközésbe hozza. Lehet, hogy néhány gyökeret feltépett, mely odaköt e bűnös világ talajához, azonban az óember szívének gyökere nem lett átvágva. Ezért Isten az ilyen lelket nem tudja felüdíteni. Krisztus nem tud benne kibontakozni. Legfeljebb valami gyatra kezdetig jut el, valami kicsírázik, de az azután lassanként el is szárad megint. Milyen jó, hogy Isten segít minket gyengeségeinkben. Gyakran irgalmas irgalmatlansággal szakít el minket dolgoktól és a világ is segít ebben. Ő maga csapja be az ajtót előttünk, ha túlságosan nehezünkre esik a tőle való elválás. Valósággal kiközösít minket, hogy az elszakadást megkönnyítse.

Milyen bolondok is vagyunk mi, ha oly sokáig tépelődünk, a világ kegyeire pályázunk, pedig Isten kegyelme mindennél nagyobb. Ha az emberek el is vetnek minket, Isten felemel. Figyeljük csak meg, hogy is mondja: "a mindenható" Isten. Ehhez a mindenható Istenhez olyan bensőséges kapcsolat fűzhet minket, mint a gyermeket az atyjához. Hatalmában áll a testet és a lelket a kárhozatba vetni, de az is hatalmában áll, hogy örökre boldoggá tegye. Valóban semmit nem veszítünk, ha hátat fordítunk a világnak; Isten bőven kárpótol minket mindenért.


Szeretettel:Glória :)


pén. márc. 21, 2008 8:34 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
AZ ISTENNEL VALÓ BARÁTSÁG


"Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?" (1Móz 18,17)

Örömei: Ez a fejezet az Istennel való igazi barátság örömét fejezi ki, mint ahogyan néha imádság közben megérezzük jelenlétét. Ha olyan szoros kapcsolatban vagy Istennel, hogy már nem is kell kérned, mutassa meg akaratát neked, akkor ez azt jelenti, hogy közeledsz a hitből való élet iskolájának utolsó osztályához. Amikor helyes viszonyban vagy Istennel, akkor felszabadultan, szabadságban és örömben élsz, mert te magad vagy Isten akarata, s józan eszednek minden döntése is az Ő akarata számodra, kivéve, ha Ő meg nem állít. A vele való tökéletes, örömteli barátságban elhatározol dolgokat, és tudod, hogy ha elhatározásaid helytelenek, Ő mindig megállít. Amikor pedig Ő megállít, azonnal állj meg. Nehézségei: Ábrahám miért szakította félbe imádságát? Nem volt még eléggé bizalmas viszonyban Istennel, hogy bátran tovább kitartson mindaddig, míg az Úr be nem teljesíti kérését; Istennel való kapcsolata még kívánnivalót hagyott hátra? Valahányszor megakadunk imádkozás közben és így szólunk: "Nem tudom, talán mégsem Isten akarata ez", akkor tovább kell mennünk, mert még nem ismerjük Istent olyan közelről, mint Jézus ismerte és ahogyan szeretné, hogy ismerjük: "hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,11). Gondolj legutóbbi imádságod kérésére: Istennek vagy kívánságodnak adtad át magad? Szellemi ajándékot akartál-e nyerni, vagy azt, hogy Istenhez kerülj? "Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle." Úgy imádkozz tovább, hogy Istent egyre jobban megismerjed. "Gyönyörködjél az Úrban és megadja néked szíved kéréseit." Mindig arra kérd Istent, hogy tökéletes egyetértésben maradhass vele.


Mindenkinek áldott, szép napot!

Szeretettel:Glória :)


csüt. márc. 20, 2008 8:56 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
Méltóvá leszel a dicsőségre
"Kegyelmet és dicsőséget ad az Isten"
(Zsolt 84,12)
Éppen a kegyelemre van most szükségünk; ez el is érhető mindenki számára. Mit kaphatnánk meg könnyebben, mint a kegyelmet, ami ajándék! Ma megtartó, megerősítő, megszentelő és megelégítő kegyelmet nyerünk. Mostanáig Urunk mindennap megadta kegyelmét, a jövőben is számíthatunk irgalmára, és ez nekünk elég. Ha idáig csak kevés kegyelmet nyertünk, annak oka nyilván bennünk van, mert az Úr ezt készségesen és bőven adja. Kérjünk tőle annyi kegyelmet, amennyit csak akarunk, nem kell félnünk Isten nem utasít el. Sőt, bőségesen és szemrehányás nélkül adja azt.

Aranyat esetleg nem ad az Úr, de kegyelmet igen. Talán nem juttat nyereséghez, de adja kegyelmét. Szinte bizonyos, hogy megpróbáltatást is küld ránk, de kapunk elegendő kegyelmet is, hogy azt elhordozhassuk. Lehet, hogy munkára és szenvedésre hív, de elhívásával együtt érkezik a szükséges kegyelem is.

Milyen nagyszerű az "és" ebben az igeversben - "... és dicsőséget". Most még nincs szükségünk a dicsőségre, és nem is vagyunk méltók rá, de megkapjuk, amikor eljön az ideje. Miután megettük a kegyelem kenyerét, megihatjuk a dicsőség borát. Át kell mennünk a szentélyen - ami a kegyelem -, hogy elérkezzünk a Szentek Szentjébe - ami a dicsőség. Ez a két szó "és dicsőséget" elegendő kell legyen ahhoz, hogy örömünkben máris dicséretet énekeljünk. Még egy kis idő - és azután az örök dicsőségben lesz részünk!


Mindenkinek kegyelemben gazdag áldott, szép napot kívánok!

Glória :)


szer. márc. 19, 2008 10:07 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
ÖSSZESZEDJEM MAGAM EHHEZ?


"Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket" (2Kor 7,1).

"Mivelhogy ilyen ígéreteink vannak..." Igényt tartok Isten ígéreteinek beteljesedésére és joggal, de ez csak az emberi oldal; az isteni oldal az, hogy az ígéretek által ismerem fel az Ő reám való igényét. Például világosan tudatában vagyok-e annak, hogy testem a Szent Szellem temploma, vagy van olyan testi szokásom is, amely nem bírja el Isten világosságát? A megszentelődés révén Isten Fia formálódik ki bennem és most nekem az iránta való engedelmesség által kell természeti életemet szellemivé alakítanom. Isten a legelrejtettebb részletekbe menően is nevel. Amikor Ő megállít, ne tanácskozz testtel és vérrel, hanem tisztítsd meg magad azonnal. Tartsd magad tisztán napi munkád közepette. Tisztogatnom kell magam testem és szellemem minden tisztátalanságától, hogy mindkettő teljes összhangba jusson Isten természetével. Vajon szellemi beállítottságom teljes összhangban van-e Isten Fiának bennem levő életével, vagy értelmem még nincs neki alárendelve? Az Úr Jézus Krisztus gondolkozásmódját alakítom-e ki magamban, aki sohasem beszélt az önmagához való jogairól, hanem belső éberségben maradva szellemét szakadatlanul alárendelte az Atyának? Felelős vagyok azért, hogy szellememet egyetértésben tartsam az Ő szellemével. Ekkor Jézus Krisztus lassanként felemel az Atya akaratának való teljes odaszentelésbe, oda ahol Ő él, ahol már ügyet sem vetek semmi másra. Isten félelmében így viszem véghez megszentelődésemet. Vezethet Isten az Ő útján és meglátják Őt mások is egyre jobban az életemben? Vedd komolyan a dolgodat Istennel szemben és akkor minden mást figyelmen kívül hagyhatsz! Legyen Isten a szó legszorosabb értelmében az első helyen az életedben!


kedd márc. 18, 2008 9:27 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 


Jézus dicsőségét látni


"És láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. "
(János 1, 14)


Jézusé az Isten dicsősége. Csak általa részesülhet az ember kegyelemben, amit kizárólag Isten ajándékozhat. Már az is nagy dolog, hogy Isten létrehívta a világmindenséget, de még sokkal nagyobb dolog az, hogy az oly mélyre süllyedt teremtményeit ismét felemeli, megigazítja és megkegyelmez nekik. Az is isteni kiváltság, hogy csodákat cselekszik: De a legnagyobb csoda a kegyelem és a bűnbocsánat. Mindnyájan kegyelemre szorulunk, kicsinyek és nagyok, szegények és gazdagok. Ezt a kegyelmet az Atyától az Egyszülött Fiú révén nyerjük el.

A kegyelem mellett az igazság is isteni tulajdonság. A Biblia igazság szava, más szóval hűséget, feltétlen megbízhatóságot is jelent. Isten olyan, mint egy kőszikla. Az ember feltétlenül rátámaszkodhat, csakúgy mint Jézusra, az Egyszülött Fiúra. Ő a maga személyében "kegyelem és igazság". Ő az "Ámen". Soha nem csap be. Az emberek hazudhatnak, nem bízhatunk mindig bennük. De az Úr Jézusban nem ér minket csalódás. Megtartja azt, amit megígért. Mindazok, akik ismerik őt, erről tesznek bizonyságot: "Amit tőle hallottam, mind igaz, beteljesült." Hányszor bízunk meg vezetőkben, akik csak félrevezetők, mocsárba visznek minket és otthagynak. Az Úr Jézus azonban kiemel minket azokból a mélységekből, ahol pusztulás várna ránk. "Teljes kegyelemmel és igazsággal."

Nagy dolog az, ha mi is elmondhatjuk, hogy "láttuk az ő dicsőségét". Természet szerint mindnyájan vakok vagyunk Isten dicsőségének a meglátására, de amikor szemünk előtt felragyog Isten Fiának a dicsősége, árnyék borul a világra és annak ragyogására. A talmi csillogás nem téveszt meg többé. Azonban ami igen sokszor megakadályozza az embert abban, hogy Jézus dicsőségét meglássa, az az öndicsőségünk. Saját magunkat olyan szépnek és elragadónak látjuk, hogy szinte beleszeretünk önmagunkba és az énünk tölt el minket. Csak amikor felismerjük saját lényünk utálatos voltát, ragyog fel előttünk Isten Fiának dicsősége. Ő világít rá azután a magunk gonosz lényének sötét hátterére. De mindaddig, amíg önmagunkban tetszelgünk, a Megváltó nem vonz minket. Valamikor egy hivő ember ezzel zárta le utolsó írását: "nem tetszem önmagamnak". Másoknak pedig nagyon tetszett, mert úqy látták, hogy Jézus Krisztus képe rajzolódik ki benne.



Minden kedves Testvéremnek áldott, szép hétvégét kívánok!

Szeretettel: Glória :)


szomb. márc. 15, 2008 8:44 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
Gyengéd vigasztalás
"Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket"
(Ézs 66
Anyai vigasztalás! Ez maga a gyöngédség! Egy anya mennyire együtt tud érezni gyermekével a bánatban. Hogyan öleli keblére, mennyire szívére veszi szomorúságát! Gvermeke mindent elmondhat neki, és ő úgy együtt érez vele, mint ahogyan senki más! Minden vigasztalója közül anyját szereti legjobban a gyermek, és sokszor így van ezzel még a felnőtt férfi is.

Ha Isten így lehajol hozzánk, hogy mint egy édesanya vigasztaljon minket, akkor jósága semmivel sem mérhető össze. Mert azt könnyen megértjük, hogy Isten olyan, mint apánk, de olyan is lenne, mint gyengéd anyánk? Bizony, így van ez: szent bizalmasságban élhetünk vele, határtalan bizalommal fordulhatunk felé, és vigasztalást, végtelen szent nyugodalmat találunk nála. Ha maga Isten a vigasztalónk, a fájdalomnak nem lehet többé helye a szívünkben. Mondjuk el neki minden bánatunkat, még akkor is, ha panaszunk csak sóhajtásba és (vagy) zokogásba fullad. Ő nem veti meg könnyeinket, hiszen anyánk sem tette ezt, Ő is ismeri gyenge voltunkat és megbocsátja bűneinket, csak ezt még bizonyosabban, tökéletesebben teszi, mint arra anyánk képes volt. Ne próbáljuk hát egyedül hordozni fájdalmunkat, szomorúságunkat, mert ezzel bánatot okozunk ennyire kedves és jóságos Urunknak. Kezdjük minden napunkat szerető Istenünkkel való közösségben, és ugyanígy végezzük is be. Az anyák sem fáradnak bele a gyermekeikkel való törődésbe, hát még akkor a mi Urunk!


Áldott, szép napot mindnekinek! :)


pén. márc. 14, 2008 7:59 am
Profil
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: pén. szept. 16, 2005 12:59 pm
Hozzászólások: 1384
Tartózkodási hely: Kispest
Hozzászólás 
Én azt hiszem, hogy épp a fáradt, megterhelt, gondokkal küzdő emberek azok, akik még nem találtak el Jézushoz, ezért van szükségük a hívogató szóra.

Aki már Jézussal él, testben-lélekben megerősödik ("Kik az Úrban bíznak, erejök megújul"), nem érzi magát gyengének ("Mindenre van erőm a Krisztusban"), és nem búslakodik ("Lelkemet megvidámítja...")

Vagyis Isten népe nem gondterhelt, búval vert, szomorú csapat, hanem igenis az "életet könnyen vevő" (de nem könnyelmű!) és életvidám (de nem komolytalan!) társaság. Egyik szép dícséretünk (294) sorai jutnak eszembe:

"Jézus, vígasságom! Esdekelve várom
Áldó szavadat!
A te jelenléted megvidámít, éltet,
Bátor szívet ad."


csüt. márc. 13, 2008 5:19 pm
Profil E-mail küldése
Arany Listatag

Csatlakozott: hétf. szept. 24, 2007 4:15 pm
Hozzászólások: 138
Hozzászólás 
Jézus kitárt karja


"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én nyugodalmat adok nektek. "
(Máté 11, 28)


A megfáradt és megterhelt emberek pontos ellentétei az életet könnyen vevő, életvidám embereknek, akik nem sokat törődnek az örökkévalósággal. Az előbbiek azok, akiknek szíve súlyos gondolatokkal telik meg s aggódva teszik fel a kérdést: "Mi lesz velem az örökkévalóságban? Hogyan állok meg majd Isten előtt?" Ezek az emberek azok, akik komolyan fáradoznak, hogy Istenhez közelebb kerüljenek, akik felvették a harcot bűneikkel, de mégsem jutnak célhoz. Akarják ugyan a jót, de annak véghezvitelét nem találják. A bűntudat egyre jobban elmélyül bennük és vétkük, mulasztásuk teherként nehezedik lelkiismeretükre. Nem látják, hogyan lehetne továbbjutni és mi lesz mindennek a vége. - Ezekhez szól Jézus hívása: Jöjjetek hozzám! Ezek értik meg őt, ezeknek van szükségük Szabadítóra. A Megváltó velük tud valamit kezdeni. Mintha csak elő lennének készítve az ő szavára. Parancsként hangzanak ezek a szavak: "ide hozzám!" Jézus magánál akarja őket tartani és engedetlenség részükről, ha távolmaradnak. Jézus kitárja karját feléjük. Ég a szíve azért, hogy megelevenítse, élettel töltse el őket, megszabadítsa őket a bűntől és zaklatott lelküknek nyugalmat adjon. Leveszi róluk a bűn terhét, ami minden más tehernél jobban nyom és a megbocsátás vigasztalását nyújtja. Nyilvánvalóvá teszi a lélek előtt az Atyát, amidőn Isten szeretetét megtapasztaltatja vele és lebontja a válaszfalat, mely Istentől elválasztotta.

Jézus szeretettel és együttérzéssel telt szívéből jön ez a hívás. Az Úr tudja, hogy mindazokat, akik ezt a kegyelmi hívást elutasítják, szörnyű ítélet várja majd; ezért mondja: ne haladj tovább a romlás felé! Szíve tele van hálaadással, hogy az Atya őbenne, a Fiúban az egész elveszett emberiség számára megnyitotta a kegyelem útját. Most már mindenki járhat ezen az úton. At Atya mindent Jézus kezébe helyezett, nem csupán a világ teremtését, fenntartását vagy végső megítélését, hanem a világ megváltását is. Ezért őhozzá jöjj! Csak Jézus hozhat ki a bűn éjszakájából s vihet be az Atyával való közösségbe, az örök életre. De nehogy azt gondold, hogy előbb jobbá kell lenned. Nem, jöjj úgy, amint vagy. Majd ő új teremtéssé formál. Ami kínoz téged, azt elveszi. Jöjj hozzá és megnyugszol. A bűn igája széttörik. Jöjj, ahogy vagy, jöjj még ma!


"Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak."
Jel 19. 9.


Áldott, szép napot mindenkinek! :)

Szeretettel: Gyöngyi, alias Glória


csüt. márc. 13, 2008 8:29 am
Profil
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 122 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 5, 6, 7, 8, 9  Következő


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group.
Designed by Vjacheslav Trushkin for Free Forum/DivisionCore.
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség





eXTReMe Tracker