Á l d á s ! B é k e s s é g !

Isten hozott a www.Istentisztelet.net fórumán



Pontos idő: vas. nov. 19, 2017 5:56 am




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 62 hozzászólás ]  Oldal 1, 2, 3, 4, 5  Következő
Wass Albert 
Szerző Üzenet
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: kedd ápr. 17, 2007 5:34 pm
Hozzászólások: 1793
Tartózkodási hely: Törökbálint
Hozzászólás Re: Wass Albert
Székelyudvarhely főterén is kapott egy szobrot a szoborparkban, nemzetünk nagyjai között.

"Vándor székely hazatalál" - ezt írták rá a talapzatra, a név helyére.

Aki ért a szóból, tudja, hogy őt mintázták meg. És nagyon sokan értenek a szóból, mert a szobrot szinte ellepi a rengeteg nemzetiszín szalag...

Elgondolom: vajon mit jelent egy betelepült román számára Székelyudvarhelyen, vagy Csíkban a "bozgor" szó? Szerintem ott nem hangoztatja sűrűn, mert hamar megmagyarázzák neki, hogy azon a földön ki a hazátlan...

_________________
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? (Rm. 14,4.)


hétf. jún. 21, 2010 12:24 pm
Profil

Csatlakozott: csüt. jún. 17, 2010 10:34 pm
Hozzászólások: 2
Hozzászólás Re: Re:
balazs8605 írta:
la Mer írta:
Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és jók.
A tiszták és a békességesek
Erdők, hegyek, tanok és emberek
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

(Bajorerdő, 1948)


Sziasztok.Én is szeretem Wass Albert verseit. Most már nálunk Hódmezővásárhelyen is van mellszobra. Nézzétek meg a http://www.wassalbert.eu-n vagy a http://www.nlvk.hu-n Linkek és ott van hogy Wass Albert Kör és akkor meglátjátok.


Csatolmányok:
Wass Albert mellszobrának domborműve 2.jpg
Wass Albert mellszobrának domborműve 2.jpg [ 80.19 KiB | Megtekintve 21244 alkalommal. ]
pén. jún. 18, 2010 6:38 pm
Profil E-mail küldése

Csatlakozott: csüt. jún. 17, 2010 10:34 pm
Hozzászólások: 2
Hozzászólás Re:
la Mer írta:
Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és jók.
A tiszták és a békességesek
Erdők, hegyek, tanok és emberek
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

(Bajorerdő, 1948)


Sziasztok.Én is szeretem Wass Albert verseit. Most már nálunk Hódmezővásárhelyen is van mellszobra. Nézzétek meg a www.wassalbert.eu-n vagy a www.nlvk.hu-n Linkek és ott van hogy Wass Albert Kör és akkor meglátjátok.


Csatolmányok:
Wass Albert mellszobra 4.jpg
Wass Albert mellszobra 4.jpg [ 97.64 KiB | Megtekintve 21261 alkalommal. ]
csüt. jún. 17, 2010 10:52 pm
Profil E-mail küldése

Csatlakozott: csüt. szept. 10, 2009 11:33 am
Hozzászólások: 2
Hozzászólás Re: Wass Albert
Wass Albert életműsorozat a pomázi Kráter Műhely Egyesület gondozásában: http://www.krater.hu


csüt. szept. 10, 2009 11:41 am
Profil E-mail küldése
Ezüst Listatag

Csatlakozott: szomb. ápr. 28, 2007 9:59 am
Hozzászólások: 57
Hozzászólás Re: Wass Albert
Wass Albert: Igazgyöngyök

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizeken tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...

De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...

Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...

S a mélybe hullott tündér-könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...

Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek.

_________________
Zsolt 143,10
Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.


kedd feb. 03, 2009 11:30 pm
Profil
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: kedd ápr. 17, 2007 5:34 pm
Hozzászólások: 1793
Tartózkodási hely: Törökbálint
Hozzászólás 
Balázs Ildikó
Hol „lakott” a funtineli boszorkány?
A Kunyhó a Komárnyikon című regény nyelvi világa

Wass Albert nyelvi világa a magyar nyelv kincsestárát gazdagítja. Ízes nyelve, képi gondolkodása, nyelvi humora, történetvezetésének csattanói élményt jelentenek az olvasó számára. Az erdélyi román nyelvből átvett szavak pedig nemcsak stílusteremtő, hanem szókincsgazdagító szerepet is betöltenek.
Adamikné Jászó Anna az írót Jókaihoz hasonlította, ugyanis mindketten jó ösztönnel éreztek rá arra, hogy a mese nem halt meg, mert örök emberi igény a mesehallgatás vagy -olvasás. Wass Albert titka a fordulatos, akciódús történet, mely a 20. század minden képzeletet felülmúló eseményeivel vetekszik. Plasztikus jellemformálás, valamint sajátos stílus emelik meg Wass Albert műveit: a beszélt nyelvnek az irodalomba való beemelése, a tájleírás, a hasonlatok, kedvelt szófordulatok, régies szavak és erdélyi kifejezések használata, mint amilyen az észkas, üver (árnyékos mélyedés); az „ű”-zés (csürke, lügetes), a sajátos illeszkedés (Ferkő), mint tájnyelvi színezet, és a jellegzetes erdélyi fordulat, mely az ‘el kell mondanom” típusú nyelvtani szerkezetben a főnévi igenév helyett felszólító módot alkalmaz: „el kell mondjam”. Wass Albert jellegzetes szavai a „borzolt” felhő, „borzolt” táj vagy „borzolt” szakáll, és az ‘összetömörül’ jelentésű „öszetömöttődik”. Wass Albert ugyanúgy „a fülével írt”, mint Jókai: prózája ritmikus, mondatainak szabálytalan lüktetése szabályos líraiságot kölcsönöz írásainak .
Nyelvét a 20. században beszélt nyelvhez közelíti: szabálytalanul szerkesztett mondatai, a széttördelt, hátravetett, kötőszós mondatkezdés, a rövid mondatok ritmikus hatást kölcsönöznek prózájának. Összetett mondataiban nagy egységeket vet hátra, mely hasonló ahhoz, ahogy az emberek gondolatait szerkeszti. Az ismétlések, gondolatritmusok szintén zenei hatást kölcsönöznek. A dialógusokban is ritmikus lüktetés vehető észre. A táltosok, látók beszéde ilyen. Szép példája ennek a férjét sirató Mikolt dikciója a Kard és kaszában. Ugyancsak rövid, olykor töredékes az idegen ajkúak (Tóderik, Dombi elvtárs) és a Rápoltyné-típusú szereplők beszéltetése. A rövidmondatos beszéd sajátos észjárást vagy jellemet tükröz.
Wass Albert a Vándor vagyok hazátlanul című portréfilmben elmesélte, hogy szokatlan nyelvhasználatáért volt magyartanára egy érettségi találkozón is megrótta. Ő ekkor már befutott író volt, ám tanára elővette valamelyik könyvét, és „kielemezte”, mennyire helytelenül szerkeszti mondatait. Ez a tanár jósolgatta diákkorában, hogy sohasem tanul meg írni, hiszen dolgozatai tele voltak piros ceruzás javításokkal. Álláspontjához évtizedek múltán is hű maradt.
Wass Albert tájszavaival Komoróczy György is foglalkozott (Hargita Népe, 2003. január 16). Nyelvünk jeles művészének nevezi: „A magas művészi szinten alkotott mondaiban a szerző olyan szavakat is használ, amelyeket az olvasók többsége nem ismer (nem is ismerhet). Vagy azért, mert elavult, a használatból rég kiesett kifejezésről van szó, vagy elhomályosult szavakkal, nem ritkán pedig tájszavakkal van dolga az olvasónak, amilyen például az üver, szumán, vércsapa, baraboly, turbolya, cirbolyafa, göthe, észkas, lappantyú. E szavak megértése természetesen növeli az olvasó élményét.”
Komoróczy György értelmezi a vércsapa szót ‘a sebzett vad véres nyoma’, és magyarázattal szolgála a baraboly és turbolya szavak jelentésbeli különbségére: „A baraboly és turbolya jelentés közt mai irodalmi és köznyelvünk nem tesz éles különbséget, mindkettőt erdei növénynek nevezi. A népnyelvben és a nyelvjárásokban élesebb a különbség e szavak közt, van olyan nyelvjárás is, amelyben burgonya jelentése van a barabolynak. A botanika is megkülönbözteti őket.” Komoróczy szerint Wass Albert a nagyapjától tanulta ezeket a szavakat, melyek távoli időkből maradtak ránk. Jelen munka A funtineli boszorkány című regénykozmosz szókincséből ad ízelítőt. Az első megállónak a címben foglalt helységnév megvizsgálása kínálkozik. Hol van tehát Funtinel, azaz a mostani román helyesírás szerint Fântânele (a régiebbi szerint: Fîntînele)? Hol „lakott” a funtineli boszorkány?
Erdély térképén hét Fîntînele nevű helység is van, ezek közül csak ötnek ismert a magyar neve:
1. Fehér megyében, Gyulafehérvártól DNy-ra, nincs magyar neve;
2. Arad megyében, közvetlenül Arad mellett, magyarul Angyalkút;
3. Beszterce-Naszód megyében, Wass Albert mezőségi birtokától, Vasasszentgotthárdtól (Sucutard) K-re, magyarul Újős;
4. Máramaros megyében, Magyarlápostól D-re, magyarul Lápospataka;
5. Maros megyében, Balavásárhely mellett, magyarul Gyulakuta;
6. Szeben megyében, a Szebeni-havasokban, Szebentől DNy-ra, magyarul Szebenkákova;
7. Zilah megyében, Zilahtól DK-re, nincs magyar neve.
Ugyancsak Zilah megyében található Zilahtól K-re egy Fîntînele-Rus nevű helység, amelynek magyar neve Kabalapatak.
Wass Albert regényhőse viszont a Borgói-havasok DK-i részébe vonult vissza, közvetlenül az 1200 méteres Borgói hegycsúcs aljába, délre, a Beszterce megyei Piatra Fîntînele helységbe, melynek nincs magyar neve. Ma széles országút megy keresztül rajta, mely Besztercét Vatra Dornei nyaralóhelységgel köti össze, és a Keleti-Kárpátokat átszelve a moldovai Suceaváig vezet. A regénybeli Fîntînel-t mintegy 50 km választja el északi irányban meg a Kelemen-havasok a Maros dédai szakaszától (a trilógia második kötetének helyszínétől).
Noha a Fîntînele helységnév szótöve, a fîntînă, fântână szó magyarul 'kut'-at jelent, a fent felsorolt helységnevek jelentése magyarul hol 'patak' (Lápospataka, Kabalapatak), hol 'kút' (Angyalkút, Gyulakuta), hol pedig a mai nyelvérzék számára etimologizálhatatlan szó: Újős, Szebenkákova (Erdély Helységnévtára. 2. javított kiadás. Fodor Andrea - Kováts Zsolt. Budapest, 1991).
A regényben szereplő Funtinel helység teljes neve, Piatra Fîntînele szó szerinti fordításban 'kőkut'-at jelent, a román lakta területen nem született a helységnek magyar neve.
Azon is el kell gondolkodnunk, hogy az író egy román lakta vidékről jövő lányt választott legnépszerűbb regénye főhősének. Nuca a román Ana (magyarul Anna) név becézett Anuca (Annuska, Anikó) alakjának rövidített alakja: Nuca magyarul 'Nusi'-ra fordítható. A főhősnő családját megismerve annak nagyapja, Tóderik, a hajdani molnár feltehetőleg a Moldvával határos Besztercei-havasokból vagy éppenséggel Moldvából származott. Apja pedig, a szerencsétlen sorsú, hegyi rablóvá lett Bandilla Gregor szintén román lehetett.
Wass Albert tájszavainak nagy része e regényben a pásztorkodással, juhtartással kapcsolatos. Mint ismeretes, e foglalkozási területen a magyar nyelv számos szót kölcsönzött a szláv nyelvekből, melyek többnyire román közvetítéssel kerültek be a magyarba, hogy csak a legismertebbeket (pakurár, csobán, esztena, orda) említsem. A magyar anyanyelvű olvasónak mégsem okoznak megértési nehézséget, hiszen Wass Albert szövegében az olyan szavak, mint baraboly, pláj, pojána többször fordulnak elő, így változatos kontextusban tárulnak az olvasó elé, aki jelentésüket ki tudja következtetni a szövegből. A tájszavaknak pontosan a fele került a román nyelvből a Wass Albert szóhasználatába, egyes szavaknak az író módosított a jelentésén (pl. a pomána szó jelenése halotti torral kapcsolatos, Wass Albertnél egyszerűen a pap által végzett szolgálatért való fizetséget jelenti, pl. az esküvői stólát). Figyelemre méltók Wass Albert növénynevei (lángvirág, kakasmandikó), állatnevei (lappantyú, toportyán) és elavult szavai, amelyek térszínformát jelölnek. De egész tárházát nyújtja a vadászati szakkifejezéseknek is (tízes, tizenkettes vagy visszarakott szarvas, sukk, cserkészidő).
Glosszáriumomat A funtineli boszorkány című regénytrilógia második, legterjedelmesebb kötetéből készítettem el, melynek címe Kunyhó a Komárnyikon. Marosvásárhely: Mentor, 1999. - 404 p. (Az első kötet címe Az urszubeli lány, a harmadik köteté A funtineli boszorkány.) A zárójelben szereplő számok e kötet oldalszámait jelölik, ahol a kiemelt idézetek szerepelnek. Az aláhúzás a szónak a regényben valószínűsíthető jelentését jelöli, amennyiben többjelentésű a szó.
Jelen szójegyzetben fel szeretném hívni a nyelvészek figyelmét arra, hogy Wass Albert milyen gazdag nyelvi világot épített ki. Remélhetőleg nem várat majd sokáig - az életmű teljes feltárása után - Wass Albert írói nyelvének lexikona sem.

I. Tájszavak

a.1. Román közvetítéssel a magyarba került szavak:
bálmos: Kukoricalisztből juhtúróval, tejfellel v. vajjal készített ízletes, puliszkaféle étel, SzT.1: 560; vajjal főzött puliszka, ÚMTsz.1., 327; juhsajt levével vagy más tejtermékkel kukoricalisztből készült étel, Bakos: SzókRom. 227. „Jól éltek fent a havason Dumitruék. Nyáron bálmost ettek, ordát, zsendicét, gombapaprikást és erdei gyümölcsöt. Télen jó volt a túróspuliszka is savanyú káposztával. Böjt idején olajos hal” (35).
[condra: darócposztó, SzT.1: 1056; cundra: guba, daróckabát, Bakos: SzókRom. 288; tundră [rom]: táj condra, darócszűr, zeke, Kelemen: RomSzt. 735; Ld. condraharisnya. Nincs előfordulási helye a Kunyhó…-ban]
condraharisnya: Posztónadrág, ÚMTsz.1: 718; „Vékonyka lábain, melyeken fehér székely condraharisnya fityegett...” (9).
[cserge: lompos szövésű gyapjúpokrócfajta, SzT.2: 115; durva szőttes; takaró, pokróc, Bakos: SzókRom. 202. Nincs előfordulási helye a Kunyhó…-ban]
csergepokróc: ld. cserge; „És mindezek alatt ott bolyhosodott három hatalmas nagy fehér csergepokróc, nehéz, vastag szőrű” (89).
csobán: Juhász, SzT.2: 178; 1. juhász, 2. juhászkutya ÚMTsz.1: 868; juhász. Az erdélyi magyar regionális köznyelv eleme, mint ilyen az erdélyi íróknál is gyakori, Bakos: SzókRom. 205; cioban [rom]: 1. juhász, (juh)pásztor; 2. juhos gazda, Kelemen: RomSzt. 106.
Csobán: juhászkutya neve, ld. csobán; „Azt hiszed, igazán Csobán a neve annak a kutyának?” 76. ld. csobán.
deberke: Bödön, SzT.2: 281; 1. csonka, kúp alakú kis faedény tejtermékek, zsír, szilvaíz tartására, 2. hasonló edény, amelyben a levest viszik ki a mezőre, ÚMTsz.1: 957; „ő gyúrta be a túrót fenyőháncsból készült debrekékbe” (35).
[komárnyik: 1. juhfejő eresz, 2. juhsajt készítő és szárító hely, 3. pásztorkunyhó, Bakos: SzókRom. 341; comarnic: rom. 1. pásztorkunyhó, 2. sajttartó kamra, 3. sajtszikkasztó polc Kelemen: RomSzt. 120. Nincs könyvelvi alakú előfordulási helye a Kunyhó…-ban]
Komárnyik: ld. Földrajzi nevek.
mutuj: I. mn 1. ügyetlen, együgyű, ostoba, 2. bolond, 3. szótlan, hallgatag, 4. konok, makacs, II. fn 1. együgyű, ostoba ember, 2. néma ember, ÚMTsz.3: 1336; ügyetlen, gyámoltalan; ostoba, buta. E jelentésben az erdélyi magyar regionális köznyelv eleme. Számos írói példa a 19. sz. végétől és a mai erdélyi írók műveiből, Bakos: SzókRom. 303; [rom] mut: 1. néma; 2. szótlan. Kelemen: RomSzt. 399, mutulică: biz 1. hallgatag, szótlanka; 2. mafla, bamba. Kelemen: RomSzt. 400. „Hé, te gyerek, hogy hívnak, te! Vedd ki a tarisznyámból a pipát, s hozd ide. Ott a hátad megett, a szegen, te mutuj!” (168).
orda: táj Juhtej savójának forraláskor kiváló sajtszerű termék [rom] ÉKSz. 1039; a friss savó főzésekor kiváló édes juhtúró. A tejgazdálkodás műszava. A 18. század közepe óta írói példák is vannak, Bakos: SzókRom. 217; „Nyáron bálmost ettek, ordát, zsendicét, gombapaprikást és erdei gyümölcsöt.” (35).
pakurár, [pakulár]: Juhász, pásztor; gyakran élnek vele a mai romániai magyar írók. Nem mindig dönthető el, mikor környezetfestő és mikor erdélyi köznyelvi elem, Bakos: SzókRom. 218; [rom] păcurar: pásztor Kelemen: RomSzt. 467.”Pakurárt tartottam, az járt a juhokkal” (348).
pláj: plai [rom] 1. hegyi rét (v síkság); 2. hegyvidék, felföld. Kelemen: RomSzt. 490; I. 1. hegy, bérc, 2. hegyi átjáró, hágó, II. hegy, havasi tisztás, rét; hegyi ösvény; vidék, Bakos: SzókRom. 269; „Ha a kóbor plájon az Andrenyásza tetejére fökapaszkodsz: magad előtt látod a mi szép hegyeinket mind, valamennyit” (5); „Fileházán keresztül, a görgényi plájon” (68). „Szél járta a plájt, északi szél” (331); „Megjárta a plájokat […], de nem találtak nyomot” (369).
plájász, [plájás]: Erdőkerülő. I. 1. határőr, 2. hajdú, fegyveres rendfenntartó; kerülő, csősz. Plájász alakban van meg Jókainál és talán őt követ az archaizáló Kós; II. hegylakó; határőr, határvadász. Ez a plái származéka, Bakos: SzókRom. 241; „Plájászait is így fogadta föl. […] aki egyszer odakerült, az elintézte a dolgát az élettel. Építhetett kunyhót magának, állatot tarthatott tetszése szerint, kaszálhatta a tisztásokat, foghatott halat, lőhetett vadat. […] egy marékra való furcsa ember. […] csupa vérbeli erdőlakó. De titkokkal megrakott, különös csodabogár valamennyi” (9); „A Szekuban csúffá tette Bán Iliát, a Bánffy urak plájászát a medve” (70).
poján[a]: havasi v. erdei tisztás, Bakos: SzókRom. 269; [rom] poiană: Nagyobb erdei tisztás Kelemen: RomSzt. 499. „itt voltam a Gergely-pojánban. Tőled közelebb a Gergely-poján, s ott jár egy jó bikám”(60).
pomána: Halotti tor; a halott emlékezetére osztogatott étel, ital, alamizsna, adomány. Az erdélyi magyar regionális köznyelv eleme, Bakos: SzókRom. 270; [rom] pomană fn. 1. alamizsna; 2. halotti tor; 3. potya. Kelemen: RomSzt. 502. Wass Albert eltérő jelentésben használja a szót: stóla, papi szolgálatért fizetett pénz, adomány: „...aki nem fizetett pománát a papnak, s egy emberrel összeköltözött pap nélkül, az ringyó” (339).
pópa: Görög keleti pap. [rom<déli szláv<gör] ÉKSz. 1115; A 18. század során a szó Erdélyben, és Erdély határán kívül is jelentésében kiterjed és a ‘pravoszláv pap’ értelmet veszi fel, Bakos: SzókRom. 220; [rom] popă: pap, lelkész Kelemen: RomSzt., 504. „Alja elment a pópához, Tirgusorba, aki híres volt az ilyesmiben, hogy csodákat tesz […]. Vitt neki preszkurát meg pénzt meg egy hízott kacsát, s a pópa megfüstölte […], s előírta az imádságokat, meg hogy miket egyék” (179).”De Bilibók maga is látta a prikulicsot az útkaparó kerítésén ülni éjszaka, és most a pópa naponta kifüstöli tömjénnel, és meglocsolja szenteltvízzel a pajtát, hogy ne merjen több bemenni a prikulics” (225).
prepegyit: fn 1. züllött, semmirekellő, 2. elveszett; tönkretett, tönkrement; hitvány, nyomorult. Ez a szláv eredetű a prăpădi ‘elpusztít, elpusztul’ múlt idejű mn-i igeneve, Bakos: SzókRom. 357; [rom] prăpădit: I. mn 1. tönkretett, tönkrement; 2. hitvány, szerencsétlen; 3. eltűnt; 4. elpusztított. II. fn ágrólszakadt (ember). Kelemen: RomSzt. 512; Wass Albert szűkíti a szó jelentésmezejét, nála a szó jelentése: ‘bujdosó hegyi betyár, zsivány, haramia’; „- Nem jó emberek azok./ - Prepegyitok.” (308). „Jösztök, mint valami barmok, s nekiestek a gyereknek. Látszik, hogy prepegyitok vagytok. Semmirevaló pogányok!” (338). „Néma csöndben álltak a prepegyitok, és hol a vért nézték, hol az asszonyt. Várták, hogy mi lesz.”; „A prepegyitok körülállták, és gúnyosan röhögtek. Piszkos szavak érték, ocsmányságok” (342). „Mikor kiment, a prepegyitok éppen a pokrócokon osztozkodtak. Egyikük a ládát túrta föl” (343).
preszkura: Ostya v kovásztalan kenyér a görög katolikus és görög keleti áldozási szertartáshoz; a románok vallási szertartásaihoz használt áldozati kenyér v. kalács. Közvetlen szláv forrásokból is átkerül a szó a magyarba, Bakos: SzókRom. 270-271; [rom] prescură: fn vall áldozati kenyér (az ortodoxoknál) Kelemen: RomSzt. 517. „Alja elment a pópához, Tirgusorba, aki híres volt az ilyesmiben, hogy csodákat tesz […]. Vitt neki preszkurát meg pénzt meg egy hízott kacsát, s a pópa megfüstölte […], s előírta az imádságokat, meg hogy miket egyék” (179).
prikulics: I. 1. Kísértet. E jelentésben az erdélyi magyar regionális köznyelv eleme, sok írói példa a mai romániai írók műveiben; 2. küldött farkas; 3. ördögfióka; eleven fürge ember v. kisgyerek; 4. alacsony, csúnya ember v. kisgyerek; 5. esőcsináló garabonciás; 6. kemény, rossz ember; II. farkas v. kutya formájú, sírból kiszállott kísértet; küldött farkas; a holdat v. a napot evő szörnyeteg, Bakos: SzókRom. 271; [rom] pricolici: 1. Ördög, lidérc; 2. kártyafigura; Kelemen: RomSzt. 519; „mesélni kezdett titokzatos történeteket, amiktől az embernek végigszaladt a hideg a hátán. Prikulicsokról, akik a kerítéseken guggolnak éjfélkor, és megrontják a tehetek tejét” (170); „De Bilibók maga is látta a prikulicsot az útkaparó kerítésén ülni éjszaka, és most a pópa naponta kifüstöli tömjénnel, és meglocsolja szenteltvízzel a pajtát, hogy ne merjen több bemenni a prikulics” (225).
szirba: Román népi tánc neve, Bakos: SzókRom. 436; [rom] sîrbă: Gyors, román népi tánc és zene; „...táncolj! Rúgjad a szirbát! Egyszer élünk csak, és soha többet!” (392)
szumán[y, szokmány]: darócból készült kabát; guba, szűr. Az erdélyi magyar köznyelv eleme, Bakos: SzókRom. 221; [rom] suman 1. fn szokmány, hosszú posztókabát, 2. daróc, szűrposztó, Kelemen: RomSzt. 658; „A birkabőr mellényre még rávette a térdig érő, ócska szumánt, fejébe húzta a kucsmát” (104); „A szumán ázott gallérját lerázta a fejéről, és a hátracsúszott kendő megmutatta csillogó, szőke haját” (333).
turma: Juhnyáj, nyáj. Az erdélyi köznyelv elemeként elég gyakran kerül írók tollára, Bakos: SzókRom. 277-278; [rom] turmă: nyáj Kelemen: RomSzt. 724; „...láttam, hogy a turma elköltözött a pópa legelőjéről” (186).
zsendice: nép Oltott juhtej felforralt túrós savója [rom és szkl] ÉKSz., 1540; juhsajt vagy az orda felforralt/felvert savója, a tejfeldolgozás műszava, Bakos: SzókRom. 169, 223; „Nyáron bálmost ettek, ordát, zsendicét, gombapaprikást és erdei gyümölcsöt.” (35).

a.2. Magyar(nak ismert) szavak:
ánti: „Tudja az ánti...”, (19).
dől a nap: délután lesz, esteledik. „Egy idő múlva, ahogy dőlni kezdett a nap, hűvös lett” (146).
ejszen: Talán, úgylehet, SzT.3:, 720; többnyire, hiszen, bizony, SzT.2: 51; „Egy toportyánnal ejszen kevesebb lett megint” (81).
észkas: Észkos, északos, észkas: Észak felé eső, északi fekvésű (föld) SzT.3: 454; árnyékos, nedves terület, ÚMTsz.2: 223; dos: [rom] nép északi oldal; dosul muntelui: a hegy északi oldala. Dosu Fulgeruj: [dosul fulgerului] Villám Észkasa. „Üverek mélyéből, sziklák alól, az észkasok párfányos katlanaiból könnyű, fehér kísértetek szaladnak össze” (331). „A villám lakik azon a hegyen, mondják a pásztorok. S onnan a neve is: Villám Észkasa. Bárhonnan nézze is az ember a nyári zivatart, olyan éppen, mintha valóban oda gyűlnének össze a villámok mind. Csattog, dübörög ilyenkor a Dószul Fulgeruj, a Villámok Észkasa. Visszahangzik a sok sziklakatlan, morajlik a fenyves hátborzongatóan” (57).
[fal: Eszik SzT.3: 649; fal v. falik: harap, ÚMTsz.2: 264. Nincs előfordulási helye a Kunyhó…-ban]
falnivaló: ennivaló, harapnivaló; ld. fal. „Most pedig lássuk a falnivalókat! […] s leheppent nagy legényesen az asztal melletti székre” (97).
fehérnép: Nő, asszony, ÚMTsz.2: 311; „Mit gondolsz, ki gondoskodott a fehérnépedről, ameddig odavoltál?” (305); „fehérnép-plájászom még úgysem volt az erdőmben eddig” (316); „ez a fehérnép nem játéknak való” (317).
feláll az idő: Kitisztul az idő: „Feláll az idő. Fagy lesz az éjjel” (76).
göthe: fn Korhadt fatuskó az erdőben (Csíkszentdomokos), ÚMTsz.2: 687; a göhte szónak van göte változata is, jelentése: vízben elkorhadt fa. Egyik változatában azért van h betű, mert származásbeli rokonságban van a göthös, gethes, betegeskedő, gyengélkedő jelentésű szóval, Komoróczy; „Göthét raktál reá, azért ég rosszul. Ha főzni akarsz, nem való a göthe” (384).
hiu, hiu: táj Padlás. ÉKSz. 551; SzT.5:; 1. padlás, 2. padlástérnek egy része, ÚMTsz.2: 965-966; ld. pajta hiuja.
pajta hiuja: „a szénát lerakták a lovak hátáról, és feldobták a pajta hiujába” (116).
képes papíros: képeslap. „Azzal kotorni kezdett a tarisznyájában, és kihúzta onnan a képes papirost. A képes papirost, amelyik azóta ott áll a polcon, és amelyiktől világosság van azóta is a házban” (116).
lapos: fn nép Lapályos fekvésű (vizenyős) rét, ÉKSz. 819; sík, teres terület, SzT.8: 816; 1. valamilyen földterület, 2. a környezeténél alacsonyabban fekvő, renszerint vizenyős, főként legeltetésre v. kaszálónak alkalmas sík terület, 3. szántóföld v. legelő lejtős része, hajlata, 4. kiszáradt tófenék v. folyómeder, ÚMTSz. 3: 735; „fönt az Iszticsó laposán megszólalt egy kürt” (304).
málnavész: Málnával benőtt erdőirtás, SzT.8:, 116; málnabokrokkal benőtt erdőrész, málnás, ÚMTsz.3: 974; „A lövésre megrogyott a medve […], és bevágta magmát a málnavészbe” (139).
nyiladék: Nyílás. „Az őz újra ott állt, azon a kis nyiladékon, hol délelőtt” (208).
osztováta: Szövőszék. „Iván pedig belekezdett az osztováta faragásába, amin majd meg lehessen szőni a gyapjút, ami maradt” (225). „Az osztovátát hozta. Szép, ügyes szövőszék volt, juharfából készült, telefaragva virágokkal, csillagokkal és mindenféle furcsa állatokkal” (368).
Pásztorcsillag: Pásztor, arab neve: Ras Alhague. A Skorpió havába eső időszaknak egykor napjárta, uralkodó csillagképei is utalnak a pásztori teendőkre: a Skorpió alatt látható a Farkas csillagkép, felette a Kígyótartó, két legfényesebb csillagának a Pásztor és Pásztor Kutyája a neve, Jankovics: JelK. 248.
postahordó: Postás. „Gyerkónak adta a postahordó Ratosnyán. Neked szól” (116).
surgyé: táj Szalmazsák. ÉKSz. 1229. surgyál - csurdál: [cigány] lop, a ciordi, a ciurdi: lop, a román és közvetlen cigány elem keveredhetett egymással, Bakos: SzókRom. 291; Itt: fatörzs, fiatal fa; „Egy fiatal bükkfasurgyé útjába állt [a szarvasnak]. Nem tért ki, csak odabillentett egyet az agancsával, s a fiatal fa recsegve törött ketté az ütés alatt” (303).
széltörés: széltől letarolt hegyoldal; „látta az állatok sötét körvonalát ide-oda mozogni a széltörésben” (301).
üver: elavult térszínformanév: kiszáradt patakmeder, Kálmán: NV. 177-178; „S ha szellővel találkozol, megérzed benne az epret, málnát, áfonyát, ami az üvereket tölti meg odafönt” (5); „Csak arra riadt föl, hogy ott csaholnak [a kutyák] az üverben” (80); „A málnás üverben is bőg egy [szarvas]” (292); „Üverek mélyéből, sziklák alól, az észkasok párfányos katlanaiból könnyű, fehér kísértetek szaladnak össze, megnőnek, összegomolyognak, s mire a nap nyugodni indul, már elleptek újra néhány üvert, sötét bükkfa-szálast, mohás sziklavölgyet” (331).

a.3. Idegen eredetű szavak:
kommenció: [latin]: konvenció ‘egyezség’ szóból; nép rég Mezőgazdasági cselédek megegyezés szerinti (természetbeni) járandósága ÉKSz. 751; szegődmény, járandóság, SzT.7:, 67-8; mezőgazdasági cselédeknek, pásztoroknak részes aratóknak megegyezés szerinti, természetben, főként terményben fizetett járandósága, SzT. 3: 454; „A plájászok szállása előtt ott állt Garabonciás Gyerkó két mokány lova az oszlophoz kötve, a fanyergekről akkor emelték le éppen a havi kommenciót. Három zsák málélisztet, egy zsák árpalisztet a kutyáknak, olajat, ezt-azt” (70).
picula: 1. Tört Régi [osztrák] 10 krajcáros ezüst váltópénz [?cseh<ol] ÉKSz. 1103; „Birtalan kotorászni kezdett a tarisznyában, és előszedett három piculát” (98); 2. értéktelen tárgy; „adj hálát az Istennek, hogy megéltél. Nem értél már egy likas piculát” (49).

a. 4. Növénynevek:
baraboly: Növ Erdős, köves helyek fehér ernyős virágzatú gyomnövénye (Chaerophyllum), ÉKSz. 91.; 1. Gumós baraboly (Chaerophyllum bulbosum), kerti turbolya; 2. burgonya, krumpli SzT.I, 573; ehető gumós növény ÚMTsz.1: 339; 1817-es adat: burgonya: népnyelvi adat Erdély több megyéjéből; csicsóka, Bakos: SzókRom. 208-209; baraboi [rom]: 1. baraboly; 2. táj burgonya, pityóka, krumpli, Kelemen: RomSzt. 60. „Az asszony oda volt barabolyt ásni” (215).
burján: SzT.1.; [rom] buruiană: 1. gaz, burján, dudva, gyom, 2. fű; gyógyfű, gyógynövény, Kelemen: RomSzt. 82; buruján: szláv gyom, gaz, ugyanabból a szláv szóból való, int a magyar burján. A burján alak csak Erdélyben él, így talán a szláv eredetű szónak a fenntartásában is szerepe lehet a románnak, Bakos: SzókRom. 324-325; „És utána sokáig nyomta az ágyat, és Bába Szavéta hordta a füveket meg a burjánokat hozzá” (179).
haricska: táj Pohánka. [rom<ukr], ÉKSz. 517; hajdina ÚMTsz. 2: 687; hajdina, tatárka, az erdélyi regionális köznyelv szava, Bakos: SzókRom. 234. „Apámnak volt egy kis földecskéje a hegyoldalban, zab meg haricska termett rajta” (166).
kakasmandikó: Virágfajta, erythronium dens-canis, SzT.6:, 19; őszi kikerics (colchicum autumnale), ÚMTSz. III, 28; „Legyőzhetetlenül haladt a tavasz a maga útján. A bükkös szegélye tele volt hóvirággal, kék jácinttal, kakasmandikóval” (195).
lángvirág: esetleg lángrózsa: rosa fulva, ÚMTSz. 3: 720; vagy tűzliliom, zergeboglár, Wass Albert levele Lapohos Andráshoz. In: Szászrégen és Vidéke, II/7. 2000. július. P. 10.
tárnics: Növ Hegyeken tenyésző, tölcséres kék virágú növény (Stachys annua). ÉKSz. 1339; rokonsága a tárnica ‘erdőbeli füves tisztás’ (Bakos: SzókRom. 311), a magyarból a románba átkerült szóval nem egyértelműen megállapítható, ezen a helyen nyíló virág; „délután virágot szedett, volt már tárnics is” (286).
turbulya: Turbolya Növ Fehér ernyős virágzatú, tavasszal virágzó erdei növény (Anthiscus), [szláv<...lat<gör], ÉKSz. 1414.

a.5. Állatnevek:
galléros medve: „odaát Ilván akkora medvét lőtt az egyik Bánffy báró, hogy olyant még nem látott ember. Galléros medvét” (306).
lappantyú: Áll Rigó nagyságú, szürkés-barna tollazatú, rovarevő madár (Caprimulgus europaeus); kecskefejő (lappang), ÉKSz., 819; nevét a lappan igéből származtatják, mert lappangva, nesztelenül este, kecskefejéskor vagy a körül indul táplálék után, Komoróczy; alkonyati madár, szeret nyájak, csordák körül vadászni, mivel ilyen helyen több a bogár. A népi elnezevés - kecskefejő, kecskeszopó, álmos madár, tehénfejő, éjfecske stb. - azon a hiedelmen alapul, hogy az állatokat megfeji, Kelemen: Mad., 246-7; „Csak egy lappantyú rebbent föl valahonnét, és éles visítással vágódott alá a bükkösbe” (302).
toportyán: rég Farkas, ÉKSz., 1385; „Egy toportyánnal ejszen kevesebb lett megint” (81).

b. Állathívó, -terelő, -hangutánzó szók
fajdkadas hangja: tak-tak-tak-tak-tak... süsürü, süsürü, süsürü (195)
kutyahívó: Kuuucuka nyeee! Huhhhuuu! Kuuucuka nyehó! (22), Dudás idenye! (22), Hujjhaó! Hujjhanye! Ne hadd!(36)
farkaskergető: Hujjhá! Hujjhanye! (44)
juhterelő: Hujjnye! Hujjhuhujj! Juhhhohó! (40)
kutya: Ciba nye! Nye! (67)
kutyanevek: Fordíts, Bokrász, Libuc, Pillants, Dudás (22), Csobán, Gudra, a vén verekedő kuvasz (36, 37), Buzsor (36)

c. Vadászati szakkifejezések
bőgés: A szarvas hangja üzekedéskor, fojtott brummogó hang, gyakran nagy távolságból, többnyire fáradtan pihenő szarvasbikából hallható; bőgni, morcogni. VadLex. 221. „Jó bőgés van az idén”, 305.
cserkészidő: Cserkészésre alkalmas idő. „Ha jönne egy jó zápor, és gyorsan elvonulna, estére kitűnő cserkészidő lehetne” (250). Ld. cserkészés.
[cserkel: 1. Figyelve, leselkedve jár, közelít vmihez; 2. csalogat, lesben áll, ÚMTsz.1: 803-804. A regényben nincs előfordulási helye.]
[cserkészés, cserkelés: Eredetileg általában az egyéni vadászat, szemben a társasvadászattal. Ma a cserkelőúton való vadászat (egyedül vagy vadászkísérővel); az erdő figyelmes, lassú, halk végigjárása a szélirány figyelembevételével, hogy előbb lehessen megpillantani a vadat, mint az észrevenné a cserkelő vadászt; gyakran szünetekkel megszakítva. VadLex. 52. A regényben nincs előfordulási helye.]
sukk: táj [ném] A két ököl és az egymás felé fordított két hüvelykujj együttes hossza mint hosszmérték. ÉKSz. 1228. „ott az a medve, uram! A nyoma egy arasz és két sukk.” (292).
tízes: Tízes szarvasbika. A szarvas 10 ágú aganccsal rendszerint fiatal v. középkorú bika (3-6 év), nemritkán idősebb is. A tízes agancs a nyolcasból fejlődik, vagy az egyik agancsszár villájának a koronává válásával („koronás tízes”) vagy megjelenik a jégág („jégágas tízes”), illetve ritkán a „jégágas nyolcasnál” a szár vége villává alakul. VadLex. 333; „Egyet én is lőttem már. Nem ilyen szép, mint ez. Tízes, de vastag. Öreg, visszarakott” (304).
tizenkettes: Tizenkét ágú, tizenkettes bika. A tizenkettes agancs esetében a gímszarvas fajára jellemző felépítésűek az agancsszár ágai; szemág, jégág és koronaág. Sok gímszarvas egész életében nem ér el nagyobb agancsot; VadLex. 333.
[tizenhatos]
visszarakott (szarvas): „Egyet én is lőttem már. Nem ilyen szép, mint ez. Tízes, de vastag. Öreg, visszarakott” (304); ld. visszarak.
visszarak: Agancsosok: szarvasok, őzek visszaraknak, ha gyengébb agancsot raknak fel, mint az előző évben. Átmeneti, „nem valódi” visszarakás kemény tél, betegségek esetén és „valódi” visszarakás, amely érett korban, őzbaknál 8 év felett, gímszarvasnál kb. 13 éven túl a testi állapot általános gyengülésével kapcsolatos (elöregedés); VadLex. 413.
[visszarakás: A szarvasbika visszarakása a 13. évben kezdődik, addig az agancs növekszik; VadLex. 305.]

d. Egyszeri írói szóalkotások
bevigyázkodik: Óvatosan bemegy, bejön; „a csillagok bevigyázkodtak az ablakon” (298).
bőrétű: Bő, sokrétű (szoknya, rokolya); „tánchoz illő, bőrétű, színes rokolyában” (89-90).
csillaggyúláskor: „Csillaggyúláskor szalonkapárok szálltak át csapongva a tisztás fölött” (195); „Csillaggyúláskor egyszerre csak ott szólalt meg a pláj alatt, az északi oldalon [a szarvasbika]” (301).
holdváltozásnyi: Holdtölte és holdfogyta (SzT.5: 226-227) közti idő; „egy holdváltozásnyi időre rá történt” (139).
jóakarat: 1. Önkéntes/ szabad elhatározás, 2. jóindulat, 3. hajlandóság, 4. jóakaratáig: amíg kedve tartja, 5. tetszés, 6. jótetszésből / önként való adomány, SzT.5:
jóakaratnyit: Egy kis időt, annyit, mint a jóakarat; ld. jóakarat; „Nőnek a napok. Átfordul a tél. Mától kezdve minden reggel egy jóakaratnyit hamarább kél a nap, s öste későbben nyugoszik. Egy jóakaratnyit, minden nap” (100); „A napok nyúltak, sok-sok jóakaratnyit” (129).
elméledésnyi (út): Olyan hosszú út, amelynek megtételéhez egy elmélkedésnyi idő elegendő; „Onnan már csak egy elméledésnyi út volt a Kétágig” (105).
tömöttödik: Sűrűsödik; „Ratosnyáig egyre szűkül a völgy, s tömöttödik két oldalon az erdő. A Zsisa vize már fenyők sorfala között zúdul a folyóba, s Ratosnyán túl a Lisztes csipkés gerince szinte fejed fölé tornyosul” (5).

II. Földrajzi nevek

Andrenyásza: [rom] Andreneasa: Hegy és falu; „Ha a kóbor plájon az Andrenyásza tetejére fölkapaszkodsz: magad alatt látod a mi szép hegyinket mind, valamennyit. Keleten a Pietroszt, Cserbükköt, Kelement, délen az ilvai, bélbori, borszéki hegyeket, nyugat felé a görgényi gerincek szelíd láncait s északon a lapos tetejű Istenszékét „ (5); ld. Gödemesterháza.
Bélbor: Falu Hargita megyében.
Bélbori-hegyek: ld. Andrenyásza.
Belcsuj: [rom] Belciui: Hegy; „A nap akkor ért fel a Belcsuj gerincére” (76); ld. Nagy-Ciba.
Benedek-havasok: „messze fönt a Benedek fejében valahol” (139).
Bisztra-patak: „emlékezett valahogy az Urszura, az Istenszék tágas lejtőire, a Bisztra-patak kedves zúgására” (146).
Bisztricsóra: Patak; ld. Tárnica.
Borszéki-hegyek: ld. Andrenyásza.
Bölényes: hegy; ld. Lóhavas.
Cserbükk: hegy; ld. Andrenyásza.
Deálu Rosu: [rom] Dealul Rosu: Hegy; „a Déálu Rosun zúgnak a fenyők” (355).
Disznajó: Falu a Maros folyása mentén, Déda előtt, Maros megye.
Dornavátra: [rom] Vatra Dornei, város Suceava megyében; „A dornavátrai vásárról hozta volt az őszön [a kicsi sapkát]” (48).
Dosu Fulgeruj: [rom] Dosul Fulgereului: „Csattog, dübörög ilyenkor a Dószul Fulgeruj, a Villámok Észkasa. Visszahangzik a sok sziklakatlan, morajlik a fenyves hátborzongatóan” (57); ld. Pojána Vurfu.
Észkashegy: ld. Dosu Fulgeruj, ill. Sóakna.
Galonya: Patak és falu Maros megyében; „a Galonya zöld vize a Marosba beleomlik” (5).
Gergely-poján: [rom] poiană: nagyobb erdei tisztás; „itt voltam a Gergely-pojánban. Tőled közelebb a Gergely-poján, s ott jár egy jó bikám” (305).
Gödemesterháza: Falu a Maros völgyében, Maros megye; „Ratosnya, Gödemesterháza: ezek voltak a faluk. Az Andrenyásza alatt néhány tanyaház” (6).
Görgényi-havasok: ld. Andrenyásza, Szerecsen.
Idecs: Maros megyei falu; ld. Magyaró.
Ilva: Hegy, patak és falu (Palotailva) Maros megyében; „odaát Ilván akkora medvét lőtt az egyik Bánffy báró” (306).
Ilvai-hegyek: ld. Andrenyásza.
Istenszék: Hegy; „...emlékezett valahogy az Urszura, az Istenszék tágas lejtőire, a Bisztra-patak kedves zúgására” (146).
Iszticsó: Hegy: „Tova az Iszticsó lábánál érte be őket” (80); Ld. Nagy-Ciba.
Kelemen-havasok: ld. Andrenyásza.
Kétág: Hegy; ld. Nagy-Ciba.
Kis-Ciba: Hegy, ld. Nagy-Ciba.
Komárnyik: Földrajzi név, mely nevét onnan kaphatta, hogy hegyi pásztorok ott tevékenykedhettek, esetleg esztena állt ott, ld. komárnyik. „Aztán letértek a plájról. Néhány sziklát megkerültek, átmentek egy kis sűrű fenyvesen, s akkor egyszerre kitárult előttük csodálatos szépen a komárnyiki poján” (60); „Ilyen ház volt az ott, amelyik a Komárnyikon épült” (63); ld. Nagy-Ciba.
Lisztes: Hegy, ld. Ratosnya.
Lóhavas: Hegy; „Így jutottak el a Lóhavas alá. […] Mert akikkel találkozott, mind azt mondták, hogy a Lóhavas, a Bölényes és a Priporul Candrei is tele van velök [a farkasokkal]” (37); ld. Tárnica.
Magura: [rom] Măgura: Hegy és falu Beszterce megyében; „A Magurát figyelted? A Magurán nem ütöttek le semmit ezen a télen [a farkasok]” (293); ld. Pável.
Magyaró: Maros megyei falu; „Elfogtak két magyarói cigányt a csendőrök, mert megkakasolták az idecsi zsidónét a holtmarosi füzesben” (72-73)
Nagy-Ciba: Hegy; „a Nagy-Ciba felső üvereiben” (139); „Birtalan elmondta a Nagy-Cibát, a Kis-Cibát, a Belcsujt. Majd Dumitru attól lefelé, egészen a Marosig s ettől a Peszkócáig. Végül Iván az Iszticsót, a Kétágat, Sestinát, Komárnyikot” (292).
Pável: [rom] Pavel 'Pál': Hegy. „Estefelé átment a Pávelbe” (306); „S oda ment föl [az úr vadászni]. Néha Vénséghez, a Dószul Fulgerujra. Néha máshova. A Magura-tetőre, Pável-sarokba” (58)
Peszkóca: Hegy; ld. Nagy-Ciba.
Pietrosz: [rom] Pietrosu 'köves': Hegy; ld. Andrenyásza.
Piszoj: [rom] pisoi: 'kiskandúr, kismacska'; „Lövess vele disznót is, a Piszoj üvereiben” (293).
Pojána Vurfu: [rom] Vârful poianei 'tisztás csúcsa', hegyi tisztás; „Tisztán lehetett hallani: valahol a Pojána Vurfu alatt szólott a puska. És délután már ott volt Farkas-Dumitru a jelentéssel a Dószul Fulgerujon: nyolc ember tanyázik a Pojána Vurfu alatt” (307).
Porkuj: [rom] porcul 'disznó': Hegy. „Ratosnya fölött a Porkujon” (306);
Dorna Candrei: Falu Suceava megyében.
Priporul Candrei: Hegy; [rom] pripor: meredek lejtő; „a Lóhavas, a Bölényes és a Priporul Candrei is tele van velök [a farkasokkal]” (37); ld. Dorna Candrei.
Ratosnya: Falu a Maros mentén, Maros megye; „Ratosnyáig egyre szűkül a völgy, s tömöttödik két oldalon az erdő. A Zsisa vize már fenyők sorfala között zúdul a folyóba, s Ratosnyán túl a Lisztes csipkés gerince szinte fejed fölé tornyosul” (5); ld. Gödemesterháza.
Salamás: Falu Hargita megyében; „Salamáson [lakom], tudod, Toplica mellett” (151).
Sestina: Hegy; „ott csaholnak az üverben, a Sestina felé” (80); „A Sestinánál aztán elváltak egymástól” (293); ld. Nagy-Ciba.
Sóakna: Falu; „Tova Sóakna fölött, az Észkashegy katlanában lelt reá Dudásra [a kutyára]”, 23.
Szalárd: Falu és patak Maros megyében (Bihar megyében is van ilyen nevű település); „fölfelé a Szalárdon” (293); ld. Szerecsen.
Szászrégen: Város, Maros megye; „Szászrégenbe befutott az első gőzös, s egy asszonynak azon nyomban ikrei születtek az ijedtségtől, ott a stáció mellett, a gőzös meg az úrinépek szeme láttára” (72).
Szeku: [rom] sec: ’száraz’. Hegy; „A Szekuban csúffá tette Bán Iliát, a Bánffy urak plájászát a medve” (70).
Szerecsen: Hegy; „S éppen szemközt veled, a Szerecsen alatt, két éles hegy közé bezárva egy patak szalad belé a Marosba. Ez a Szalárd. Ott ered valahol messze fönt a görgényi gerinceket, és széles nagy területről harmincegynéhány patakocska vizét hozza magával. Körülötte, ameddig ellát a szemed, mindenütt erdő” (5-6).
Tárnica: Hegy. „Így ment akkor Dumitru a Tárnicától a Bisztricsórán át a Lóhavasig. Három napjába telt az út” (39).
Tirgusor: [rom] Târguşor: târg ’vásár’ kicsinyítő képzős alakja]. Helység Moldovában; „Alja elment a pópához, Tirgusorba” (179). (179)
Toplica: [rom] Város, fürdőhely Hargita megyében, Maroshévíz román neve; „az út pedig ott megyen, s Toplicáig nincsen neki vége” (15); „Salamáson [lakom], tudod. Toplica mellett (151).
Urszu: [rom] urs: ’medve’. Település: Valea Ursului, Suceava megye; „emlékezett valahogy az Urszura, az Istenszék tágas lejtőire, a Bisztra-patak kedves zúgására” (146).
Vurfu Fulgeruj: [rom] Vârful Fulgerului 'villám csúcsa': Hegycsúcs; ld. Dosu Fulgeruj.

______________
Rövidítések:
Bakos: SzókRom. = Bakos Ferenc: A magyar szókészlet román elemeinek története. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1982. - 559 p.
SzT.1.= Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár I. A-C. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1975.
SzT.2:= Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár II. Cs-Elsz. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1978. - 1222 p.
SzT.3:= Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár III. Elt-Fel. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1982. - 1164 p.
SzT.4:= Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár IV. Fém-Ha. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1984. - 1300 p.
SzT.5:= Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár V. He-Jü. Szerk.: Szabó T. Attila - Daly Ágnes. Budapest: Akadémiai Kiadó; Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1993. - 1127 p.
SzT.6:= Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár VI. K-Ki. Szerk.: Szabó T. Attila - Daly Ágnes. Budapest: Akadémiai Kiadó; Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1993. - 1149 p.
SzT.7:= Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár VII. Kl-Ly. Szerk.: Szabó T. Attila - Daly Ágnes. Budapest: Akadémiai Kiadó; Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1993. - 1255 p.
SzT.8:= Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár VIII. M-Meg. Szerk.: Szabó T. Attila - Vámszer Márta - Daly Ágnes. Budapest: Akadémiai Kiadó; Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1996. - 1335 p.
Jankovics: JelK. = Jankovics Marcell: Jankovics: JelK.. Pécs: Medicina, 1988. - 248 p.
Kálmán: NV. = Kálmán: NV. Béla: A nevek világa. Debrecen: Csokonai Kiadó, 1989. - 242 p.
Komoróczy = Komoróczy György: Wass Albert tájszavai. In: Hargita Népe, 2003. január 16.
Kelemen: Mad. = Kelemen Attila: Madaraskönyv. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1978. - 310 p.
ÉKSz. = Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1987.
Kelemen: RomSzt. = Kelemen, Béla: Dicţionar român-maghiar. Román-magyar szótár. Bucureşti: Editura ştiinţifică is enciclopedică, 1980.
ÚMTsz.1. = Új Magyar Tájszótár. I. kötet A-D. Főszerk.: Lőrinczy Éva. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1979. - 1053 p.
ÚMTsz.2. = Új Magyar Tájszótár. II. kötet E-J. Főszerk.: B. Lőrinczy Éva. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988. - 1175 p.
ÚMTsz.3. = Új Magyar Tájszótár. III. kötet K-M. Főszerk.: B. Lőrinczy Éva. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1992. - 1341 p.
VadLex. = Vadászati lexikon. (Szerk. Gerhard Seilheier), a magyar kiadást szerk. Győre Pál, Homonnay Zsombor, Knefély Mária. Debrecen: Méliusz, 1997. - 571 p.

_________________
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? (Rm. 14,4.)


szer. jún. 18, 2008 7:28 am
Profil
Ezüst Listatag

Csatlakozott: szomb. ápr. 28, 2007 9:59 am
Hozzászólások: 57
Hozzászólás 
Wass Albert: Te és az Isten

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.

Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog.
Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.

_________________
Zsolt 143,10
Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.


kedd feb. 26, 2008 12:19 pm
Profil
Gyémánt Listatag

Csatlakozott: pén. szept. 16, 2005 12:59 pm
Hozzászólások: 1384
Tartózkodási hely: Kispest
Hozzászólás 
Akkor most egy kis sűrítmény szépségből (és életbölcsességből) - prózában:

"De a régi idők emlékei valahol azért mégis megmaradtak, mint ahogy a part első telepeseinek nyomait is őrzi ez a vidék a lelke mélyén. Noha ezek az emlékek és az elmosódott lábnyomok a szem számára láthatatlanok, a figyelmes lélek mégis képes megérezni a régen elmúlt álmok és az idővel elhaló fiatalkori vágyak rezdüléseit. Ha valaki csendben megáll és szívével hallgatja a csillagfényes éjszakát, érezni fogja a szerelmet, amelyet hajdan oly sokan, oly sokféleképpen éreztek és fejeztek ki a Nagy-folyó susogó vize mellett. Belepve a múló idő pókhálójával vágyak és bánatok, győzelmek és kudarcok mind-mind itt vannak valahol. Itt rejtőznek a vén fa árnyékában, amelyet egy régen élt ember ki tudja, milyen céllal ültetett. Meglapulnak a folyómeder zavaros mélységeiben, ahol egykor valaki az elemek haragjával dacolva az életét kockáztatta, és cölöpöket vert le, hogy az elkövetkezendő nemzedékek biztonságban kelhessenek át a hídon. Megbújnak a düledező pajta roskatag maradványában, mely elhagyatottan áll a domboldalon egy régen élt ember álmainak utolsó hírmondójaként, aki az állandóságot kereste ebben az örökké változó világban. Meghúzódnak a félig elsüllyedt csónak szúette deszkáiban. És itt vannak a szűk kisváros keskeny utcájának megfoghatatlan kacskaringójában is, néma mementójaként egy szomszédok között dúló hajdani viszálynak, mely akkor sok bánatot és szenvedést okozott, de az érzelmek múltával mára mindez szánalmas heg csak a város arcán.

A múlt nyomai mindig fellelhetők, hiszen az itt élők a változások ellenére mindvégig ugyanazt az életet élik, és ugyanazokat az álmokat álmodják. A folytonosság titkos szálai mélyen beleszövődnek az idő takarójába..."


(Részlet az Eliza című regény bevezetőjéből)


hétf. feb. 18, 2008 4:35 pm
Profil E-mail küldése
Ezüst Listatag

Csatlakozott: szomb. ápr. 28, 2007 9:59 am
Hozzászólások: 57
Hozzászólás 
Wass Albert
A BUJDOSÓ IMÁJA

Uram, ki fönt az égben
lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.

Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.

Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.

Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.

Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.

Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.

Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.

Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.

Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.

És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.

S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.

Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.

Mások bűnéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.

Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.

Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.

Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.

Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!

Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.

Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.

Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.

S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.

A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.

Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.

Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...

Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.

Bajorerdő, 1947

_________________
Zsolt 143,10
Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.


pén. feb. 15, 2008 1:48 pm
Profil

Csatlakozott: szomb. szept. 22, 2007 2:51 pm
Hozzászólások: 2
Tartózkodási hely: Budapest, Magyarország
Hozzászólás Wass Albert Művei
Wass Albert Tisztelők!

Wass Albert Emlékév
programjai, részlet a Koltay filmből:
http://www.wassalbert.eu


vas. jan. 06, 2008 12:04 pm
Profil Honlap

Csatlakozott: szomb. szept. 22, 2007 2:51 pm
Hozzászólások: 2
Tartózkodási hely: Budapest, Magyarország
Hozzászólás http://www.wassalbert.linkpark.hu
Wass Albert - Bartha Kata - Egy csodálatos kiránduláson vettem részt 2007 nyarán Erdélyországban, ahol szívmelengető szavakkal beszélgettek a Wass Albert jelenségről, az erdélyi Magyar íróról.
Ennek hatására gyüjtöm a linkeket:
http://www.wassalbert.linkpark.hu

Wass Albert:
"Örvendj a hóvirágnak, az ibolyán és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van."


Kata
http://www.amozgaselet.eu


szomb. szept. 22, 2007 3:04 pm
Profil Honlap
Arany Listatag

Csatlakozott: kedd dec. 20, 2005 11:45 am
Hozzászólások: 134
Tartózkodási hely: Veszprém megye
Hozzászólás 
Hulló csillagok

Egy égő csillag száll keletre,
útja ezüstös lángban ég;
távolba tűnt… szikrázó útja
már nincs sehol, már újra kék.

Ha lelkünkben lehull egy csillag,
nyomában égő seb fakad,
de vér-rubintól fényes útja
örökre fáj a fény alatt.

Ifjú Erdély, 1925.


szer. aug. 15, 2007 9:01 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: kedd dec. 20, 2005 11:45 am
Hozzászólások: 134
Tartózkodási hely: Veszprém megye
Hozzászólás 
A barátságról

Volt egyszer egy ember, aki szépnek látta a világot, akinek nem voltak ellenségei, és aki azt hitte, hogy megelégedett.
De volt három barátja.
Az egyik minden nap arról beszélt neki, hogy mi csúnyát látott a világban. A másik folytonosan fogadkozott, hogy megvédi az ellenségek ellen. A harmadik azt vitatta, hogy csak a gonosz ember megelégedett egy ilyen bűnös társadalmi rendszerben.
Addig, amíg az ember elhitte mindezt és felakasztotta magát az erdőben egy fára. A három barát pedig összeült búsulni a fa alá és azt mondották: Szegény meghalt ugyan, de fontos, hogy mi hűséges barátai voltunk.
Valahányszor a barátságról gondolkozol, jusson eszedbe ez a kis történet. És gondolj a következőkre:
1.A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.
2.A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.
3.A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.
4.A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.
5.A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
6.A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
7.A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásrautaltság. Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.
Az emberi lélek valami olyan titka ez, mint a zenének a hangok harmóniája. Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord.


szer. júl. 25, 2007 9:49 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: kedd dec. 20, 2005 11:45 am
Hozzászólások: 134
Tartózkodási hely: Veszprém megye
Hozzászólás 
Vonaton

Világtalan, leomló vaksötétbe
szikrát lobbantva vitt a gyorsvonat.
Robogva vitt, s éreztem, így viszik
korláttalan erők a sorsomat.

Így vágtatunk az életünkön át,
merre kígyózva sínpárunk vezet,
űzzük elhajszolt vágyaink nyomát.

Falvak jönnek, városok szaladnak,
vágyak jönnek, vágyak elmaradnak,
s mi csak megyünk, csak vágtatunk tovább,
falvakat sejtve: életeket sejtve,
szikrákat pattantó éjszakákon át

Egyszer majd véget ér az út,
elénk tárul egy furcsa látomás:
fehér falucska alkonyat harang
akácvirágos régi állomás
Az elmúlás szent találkozás.

Éj volt. Sötét volt. Mécsvilág sem égett.
Szikrák pattantak csak, s a kerekek
zúgtak, kattogtak furcsa párbeszédet.

Vágtatva vitt a zúgó gyorsvonat.
Éreztem, hogy suhannak kint a fák,
s éreztem elsuhanni a sorsomat.


Vasárnap, 1927. június 26.


pén. jún. 22, 2007 6:33 am
Profil
Arany Listatag

Csatlakozott: kedd dec. 20, 2005 11:45 am
Hozzászólások: 134
Tartózkodási hely: Veszprém megye
Hozzászólás 
A tihanyi visszhang

A hegyek csodaszép, aranyhajú tündére, Tihany, minden este leterelte aranygyapjas kecskéit a tóra, itatni. Amíg a kecskéi ittak, a szépséges tündér leült egy parti sziklára, és énekelt. A hegytetőkről gyönyörködve hallgatták énekét az óriások, és barlangok odúiban abbahagyták szorgos munkáikat a törpék. Balaton, a vizek ura, a tó mélyében élt, hínárból szőtt sátrában, melynek oszlopait a drágagyöngyök ezrei díszítették. Balaton egyetlen fia, aki ott élt apjával a vizek mélységében, valahányszor meghallotta Tihany énekét odafönt, fölemelkedett a felszínre, hogy közelebbről hallhassa a csodálatos hangot.– Ne figyelj Tihany csalogató hangjára, édes fiam – figyelmeztette Balaton a fiát. – A hegyek tündére és a vizek ura nem illenek össze. Ha magadba szívod a hegyek mérges levegőjét, beteg leszel! Gőgös teremtés volt Tihany, s amikor rájött, hogy éneklő hangját szerte a hegyekben mindenki a világ legszebb hangjának véli, elhatározta, hogy nem pazarolja azt többé esténként a tó partján, hanem csak akkor énekel az óriásoknak és törpéknek, ha azok gyémánttal fizetnek minden dalért. Lent a tó mélységes mélyén Balaton egyetlen fia megbetegedett. Kérlelte apját: – Hadd halljam még egyszer Tihany szépséges hangját, bizonyára meggyógyulok Tőle! Vén Balaton összegyűjtött egy ladikra való igazgyöngyöt és amikor este Tihany lejött kecskéit itatni a tó partjára, fölvitte hozzá a kincseket. – Neked hoztam mindezt, leányom – mondta Balaton a tündérnek –, és csak azt kérem érte cserébe, hogy énekelj szegény beteg fiamnak. Tihanynak tetszettek a gyöngyök, és énekelt értök. De attól kezdve minden este fel kellett jöjjön Balaton a tó mélyéről egy zsákra való kinccsel, mert ajándék nélkül a fösvény Tihany még csak a száját sem nyitotta ki. Végül is Balaton minden kincse kifogyott. Hiába könyörgött a szép tündérnek, hiába kérlelte, Tihany nem énekelt többé. Még az se hatotta meg, hogy vén Balaton fia meghal odalent a mélyben, ha nem hallja többé a szép tündér énekét. S Balaton fia meghalt. Sírtak az óriások, zokogtak a törpék, és a tó fiatal urát eltemették mélyen a Badacsony hegyébe. Azóta van a Badacsonynak koporsó formája. A vizek ura nem felejtette el a szép tündér szívtelenségét. Bosszúja rettenetes volt. Mindaddig Balaton tavának sima tükre a kék eget tükrözte csupán, a napot, a holdat meg a csillagokat. De ettől a naptól kezdve valahányszor a vizek ura meglátta odafent a Badacsony koporsóját, eszébe jutott gyásza és fájdalma, s haragjában felkavarta a tó vizét. Egy este haragos hullámai zúgva, tajtékozva csaptak föl a sziklaösvényre, hol a szép Tihany hajtotta itatni aranygyapjas kecskéit. Egy roppant hullám elkapta a kecskéket, lesodorta őket a tóba, s vén Balaton megfojtotta valamennyit haragos bosszújában. A megrémült Tihany egy közeli barlangba menekült a hullámok csapásai elől, de vesztére tette ezt! Nagyot rázkódott Balaton odalent, s rázkódásától megmozdult a hegy is, és sziklagörgeteggel temette be a barlang száját, befalazva örök időkre a szívtelen Tihanyt. Vén Balaton átkot vetett a szépséges tündérre: – Büntetésből, amiért oly fösvény voltál hangoddal, mostantól kezdve bárki is szóljon hozzád, hétszer ismételd meg minden szavát! A tihanyi visszhang ott van ma is, sziklabörtönében, és gyönyörű hangja engedelmesen ismétel minden szót. A Balaton, Európa legnagyobb tava néha haragra gerjed még ma is. Kék színe ilyenkor haragos zöldre fordul, és roppant hullámok nyargalnak fölötte egyik partjától a másikig. Vihar után találni lehet a parton megkövesedett kecskekörmöket. Tihany aranyszőrű kecskéinek körmei azok.


szer. máj. 16, 2007 1:12 pm
Profil
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 62 hozzászólás ]  Oldal 1, 2, 3, 4, 5  Következő


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group.
Designed by Vjacheslav Trushkin for Free Forum/DivisionCore.
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség





eXTReMe Tracker