Álláskeresés. Telefonon próbálom meg utolérni a hirdetésben megadott kapcsolattartó férfiút hosszasan, sikertelenül. Végül, nagyon korrekt módon, ő hív vissza.

Elmondja, hogy a meg nem nevezett cég diabetológiai, innovativ termékhez keres termékfelelőst, de az én végzettségem és a szakmai tapasztalatom alapján nem rám gondoltak.

Ekkor kapásból megneveztem az originátor céget az egyetlen termék alapján, amely szóba jöhet, és mondtam néhány szót a molekuláról... Rábólintott, önkéntelenül tegeződésre váltott, de aztán összekapta magát, visszatért az udvarias megszólításhoz.

Továbbítja az önéletrajzomat.

Nem ennél a cégnél fogok dolgozni, ez nyilvánvaló - de ez a beszélgetés jót tett az önérzetemnek. És ez az ember jó emberem, meglehet, hogy talál nekem végre tisztességes kenyérkeresetet.

Állásinterjú. Nagyon kicsi cég. Egy kőbányai, hosszú, kertes ház utcai, kétszintes részét bérelték ki.
Az udvar zárt, zöld, hangulatos, Fekete Istvánt idézi. Beton nincsen sehol, fényesre kopott, tiszta téglajárdán megyek be az irodába. (Ez nagyon tetszik.)

Nagyon kellemes beszélgetés volt. Az egésznek volt valami mélyen emberi, bennsőséges jellege. Szeretnivaló. Olyan, mint amikor egy kedves ismerős megtisztel azzal, hogy megmutatja a málnást a kertjében, és megkínál az édes terméssel. És elmondja, hogy itt korábban csak szikla volt, de ő talicskával felhordta ide a földet, és nemes vesszőket ültetett bele...

Kifelé menet a ház hátsó felében lakó nagymama megmutatta nekem a karon ülő unokáját. Visszaintegettem neki.
Volt egy cirmos cica is.

Jó volna itt dolgozni.

A beírt hozzászólásomat a feleségem kérésére töröltem.

Széchenyi azt mondta: "Egy nemzetnél sem vagyunk alávalóbbak." Ez csak akkor igaz, ha feltételezzük, hogy minden nemzet alávaló.
(Márai Sándor, 1951.)

Kerestem a "Milyen zenét hallgatsz?" topikot, de nem leltem.

Egy régi dalt próbáltam meg lefordítani magyarra. Kevés, egyszerű szót használ, de a refrén jelentését még egy tudós angoltanár segítségével sem tudtam pontosan visszaadni.

A refrény, a Let It Be, ebben a szövegkörnyezetben sokféleképpen fordítható, két értelmezést adtam meg.

http://www.youtube.com/watch?v=0714IbwC3HA

Let It Be - The Beatles

Ha nehéz idők járnak rám, a Szűzanya eljön
Megnyugtat a régi bölcsességgel:
Így kell lennie (Megváltottalak)

És a sötétség óráiban is itt áll előttem,
Megnyugtat a régi bölcsességgel:
Így kell lennie (Megváltottalak)

Így kell lennie (Megváltottalak)
Így kell lennie (Megváltottalak)
Így kell lennie (Megváltottalak)
Így kell lennie (Megváltottalak)

Súgd tovább minden fülbe a bölcsességet:
Így kell lennie (Megváltottalak)

És amikor minden megtört szívű ember összefog a földön,
Kész a válasz:
Így kell lennie (Megváltottalak)

Ha megharagudtál is a másikra, akkor is van számodra válasz:
Így kell lennie (Megváltottalak)

Így kell lennie... (Megváltottalak)

Súgd tovább a bölcsességet:
Így kell lennie (Megváltottalak)

Ha felhős is az éjszaka,
Mégis van egy fénysugár, amely reám ragyog,
Egy fénysugár, holnapig:
Így kell lennie (Megváltottalak)

Zeneszóra ébredtem,
A Szűzanya jelent meg
Megnyugtat a régi bölcsességgel:
Így kell lennie

Megváltottalak!!

Változatok egy témára:

"Kőagyú"

"Egykönyvű ember"

"Aki csak a kalapácsot ismeri, annak szemében minden probléma szögnek látszik."

"Tuskófejű"

"Aki csak egyetlen betegséget ismer, annak nincsen gondja a differenciáldiagnózissal."

"Mikor elfogy a fantáziám, hogy miből fizetem ki a gázszámlát, a munkabért a kollégáknak vagy egy újabb házat, mindig az Úristenhez fordulok, és Ő valaki által küld segítséget.
Egy vicc jutott erről eszembe:
Az öreg néni letérdel Szent Antal szobra elé, és kéri:
- Küldj nekem száz lejt, olyan nagy szükségem van rá!
Meghallja ezt egy elvtárs, és azt mondja neki: - Ejnye, mama, nem gondolja, hogy a XXI. században szégyen egy szobor előtt imádkozni, segítséget kérni? Inkább adok a pártom nevében ennyi pénzt! Zsebébe nyúl, de csak 98 lej van nála, és azt oda is adja.
A néni megszámolja, és a szobor felé fordulva így ad hálát: - Köszönöm, Szent Antal, hogy küldtél pénzt, de legközelebb ne az elvtárson keresztül tedd, mert lál-lám, két lejt ellopott belőle!"

(Böjte Csaba)

Kisiskolás voltam, amikor a felnőttek beszélték, hogy a lékai téri trafikban lehet "faszappant" kapni.

Nem értettem, hogy minek egy deszkát szappanozni?
És azt sem, hogy az ilyen szappant miért nem a háztartási boltban árulják, a festék meg a gipsz mellett?
Meg az sem volt világos, hogy ez miért érdekes? Hiszen nekünk nem volt otthon szappanozni való fánk...

Változatok egy témára

1. (János nyolc éves)
"Jánost ugratják: Mivolt elébb? A tyúk, vagy a tojás?
Gondolodik. Komolyan feleli: Elébb az Isten volt. Aztán a tojás." (Márai, 1948)

2. Nagy gyülekezet, az istentisztelet elején a gyermekek még a templomban vannak, együtt a felnőttekkel - az úrasztala mellett gyülekeznek. A lelkipásztor ugyanezt kérdezi tőlük, a gyülekezet színe előtt: Melyik volt előbb, a tyúk-e, vagy a tojás?
Válasz: Dávid bácsi, a körnek nincsen eleje, meg vége!
(2010)

Meghallgatás. Nagyon tanulságos volt. Több, komoly hibát is elkövettem, amit egy állásra való jelentkezéskor tilos.

Először is, az élt bennem, hogy ők csak a végzettséggel kapcsolatos elvárásokat adták meg, de a pontos munkakört nem. A helyszínen derült ki, hogy ja, igen, én olvastam valahol a munkakör leírását is, de azt hittem, hogy ez egy másik interjú... (A fejvadász a helyszínen nem verte bele az orrom, én meg nem kezdtem el magyarázkodni, de itthon utánanéztem: X címre küldtem el a jelentkezésemet, Y címről válaszolt Júlia, hogy keressem Andreát a megadott időpontban. De az én felelősségem, hogy ezeket előre kibogozzam, és felkészülten menjek el az interjúra.)

Másodszor, írásban rákérdeztek arra, hogy miért akarok munkahelyet váltani. Úgy tűnik, nem igazán jó választ írtam be, mert a hölgy legelső kérdése az volt, hogy miért kellett elmennem a cégtől, és aztán itt le is horgonyoztunk vagy húsz percre. (Szívem szerint azt írtam volna be, hogy Isten mentsen meg mindenkit a kényszerbeteg, személyiségzavaros főnöktől...)

Az állás egyébként nem nekem van kitalálva. Sem az elvégzendő feladat, sem az érte kérhető jövedelem nem az, mint amit elképzeltem. Megköszöntem a Jóistennek, hogy éppen ebben az esetben voltam ennyire idétlen.

Az iroda előtt az utcán megállított két jóarcú, idős úr. Az emberiség megosztottságáról tettek fel kérdéseket a második világháború kapcsán, aztán kiderült, hogy az ókori történelemről is vannak ismereteik. Mondtam nekik, hogy az emberiség, néhány ritka kivételtől eltekintve megosztott, ameddig a történelemben visszalátunk. Akkor előkotortak valami színes könyvecskét, erre mondtam nekik, hogy ez a Bibliában is meg van írva - sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a kiválasztottak. Tukmálták rám a könyvecskét, hogy hasonlítsam össze "az én Bibliámmal"...

Nem kértem belőle, így is majdnem elkéstem miattuk a meghallgatásról.

Állásajánlat. Nagyon tetszik.

Én is tetszem nekik.

Ezúttal nem kötöttem nyakkendőt - zakó nélkül, egy szál rövidujjú ingben (kigonbolt nyakkal, persze,) és egy új pantallóban mentem el a meghallgatásra, mert 30 fok van. Magyarán: a jelmezt ezúttal tudatosan elhagytam.

(Herótom van attól, ha valaki nem köt nyakkendőt a zakó alá. Én 13 éven keresztül megtettem, nyakkendőben és zakóban jártam a legnagyobb nyári melegben is. Kalapot is emeltek a dokik, akikhez bementem, mert ilyen csodabogarat nemigen láttak rajtam kívül. Nyakkendő is volt, és zakó is.)

Egy órán keresztül beszélgettünk. Rárkérdezett az angol tudásomra, átváltottunk angolra, és kiderült, hogy gyorsabban tudok beszélni angolul, mint ő.

Mire hazaértem, küldtek kitöltendő kérdőíveket is a postámba. (ennek örülök.) Kérdés: Mi motiválta a váltásra?

Szerintem nem fogom beírni, hogy a főnököm egy kőagyú barom volt, aki megmérgezte minden napomat.

Inkább alszom rá egyet.

Ingola

Állásajánlat. Amerikai cég, régóta használom az adatbázisaikat. A felkínált jövedelem nagyon magas.

Az adatbázisok jók, de sokat bajlódtam az olyan típusú hibaüzenetekkel, mint pl. "The selected attribute is above the hierarchy..." - ez volt a pont, amikor felhívtam Mártit, vagy valamelyik kollégáját a cégnél, hogy segítsen.

Felkészült csapat, segítettek, néhány perc alatt többnyire megoldódott a probléma.

A felvétel több lépcsős, meg kell tanulni az adatbázis működését (sokkal alaposabban, mint ahogy én eddig felhasználóként megtanultam), és vizsgát kell tenni belőle. Már ettől hajazok kissé, mert az attribute szó jelentése attributum. De változatlanul nem tudom, hogy az mit jelent?

Ha megfelelek nekik, az Egyesült Államokba kell kimenni, egy néhány hetes, utolsó képzésre. De én nem akarom, hogy engem rabosítsanak a belépéskor. (Talán, ha Barack úrról is ujjlenyomatot vesznek majd a Ferihegyi repülőtéren, azután, talán...)

Valamint a régi, sok éve ott dolgozó gárda, beleértve Mártit is, a közelmúltban elhagyta a céget.

Visszatérne a napi legalább két óra utazás a munkahelyig meg vissza.

Nem tudom, hogy finnyáskodhatok-e, vagyok-e abban a helyzetben, hogy válogassak az állásajánlatok közül? Eszembe jut Ernst barátom mondata:

- "Grosse Möglichtkeiten wiederholen sich nicth".

Nem tudom, hogy ez-e a "nagy lehetőség, amely nem ismétlődik meg". Alszom még rá egyet.

Istent kérdeztem meg először, cseppekben adagolja a válaszát.

Fél hattól fél nyolcig álláskeresés: ma két helyre küldtem el a pályázatomat. (Így, interneten keresztül nagyon uras a dolog. )

Most megborotválkozom, aztán megnyírom a lila akácot meg a trombita-folyondárt, mert már mindkettő a cserepet emelgeti a tornác tetején...

Kegyelmes a Jóisten.

Szentendrén. A sarkon egy templom eladó. Egészen jó templom, van tornya, boltozata, mennyezete, pulpitusai, kórusa, padok... minden, ami kell egy templomhoz. Ráctemplom, most nincs gazdája, nem tudják eladni. Ki vesz ma templomot? A sarki fűszeresnél érdeklődöm. Vállat von, így feleli: "Harminc-negyvenezerért megveheti akárki."

(Márai, 1947)

Megjött a nagylányom barátja Udvarhelyről. Este beszélgettünk, aztán elálmosodott:

- Éjsze, elmenegetek fölfelé. Jó éjszakát, Péter bácsi!

Szeretem Sanyit, jó volna, ha végül vejem is lenne...