Szabó Magda: Mintha tű menne tenyerébe

Özvegy, a temetés után,
ha elmentek a rokonok,
fiókot húzgál, belenyúl,
ezt-azt keresget: kutatok,
feledni kezdem gyászomat,
a bőrömre tapad a por,
s egyre zavartabb a kezem.
Ki vitte el? Hová? Mikor?

Kinek kellett a nyírfasor,
az ösvény, mely a dombra vitt,
a forrásház, nyurgult ösvény,
az ég, mely szórta fényeit,
s felemelt arcomba omolt,
ha rányílt szomjasan a szája,
s széttolta mozgó fedelét
a Csillagváró kupolája?

A lugasban állott az asztal,
az abroszon a déli fánk,
a kertilámpa sárga burkán
korcsolyáztak a muslicák.
Ha a füstöt feléjük fújtam,
fellebbentek, mint zöld lepel.
Muslica, lámpa és lugas
kinek kellett? Ki vitte el?

A szekrényajtó, mely ha fordult
sarkán, mint forrás, felakadt
a gyermekkor, s átjárta bőröm
a polc - az apám - illata?
Pohárszék válláról a csésze,
melyen villámló égbe szárnyal
megriadt poroszlók közül
Krisztus, ellibbent glóriával?

Mintha tű menne tenyerébe,
özvegy, lombok közt, ékszeres
dobozba nyúl, de visszarántja
az ujját: a doboz üres.
Csak fogom sajgó homlokom,
de az értelem nem felel.
Déli fánk, csésze, Csillagváró
kinek kellett? Ki vitte el?

Szabó Magda: Valóban

Mi van fejünk felett?
Mi van? Micsoda jel?
A tavasz puha szája
csak sír, és nem felel,
és nem felel a nappal,
és nem felel az éj, -

de hallgat-e valóban,
aki csak nem beszél?

Szabó Magda (1917-2007)

Kilencvenéves korában elhunyt Szabó Magda Kossuth-díjas, kétszeres József Attila-díjas író - tudatta titkára az MTI-vel. Tasi Géza elmondta, hogy az írónőt hétfő délután 4 órakor, olvasás közben érte a halál.

Szabó Magda 1917-ben született Debrecenben. Szülővárosában érettségizett 1935-ben, majd 1940-ben a debreceni Tisza István Egyetemen kapott latin-magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de Révai József utasítására még abban az évben visszavonták tőle, és állásából is elbocsátották. 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben általános iskolai tanárként dolgozott.

Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.

Szülővárosa, a református Debrecen hagyományai meghatározóak voltak személyisége alakulásában, egy időben pedig aktív szerepet is vállalt az egyházban: 1985-től öt éven át a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatták. Debrecen városa díszpolgárrá választotta. A város történelmét eleveníti meg többek közt Kiálts, város című drámája.
Munkásságát a Kossuth- és József Attila-díj mellett Corvin-lánccal és Prima Primissima-díjjal ismerték el.


Gondolatok Szabó Magdától:

„Nem tudom egész pontosan megmondani; lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Istenben hiszek. Hogyan lehetne úgy léteznem, ha az ember nem teljesen az egyház gyermeke? Mit csináltam volna, mikor egymás után elment anyám és apám? Nyeltem egyet és azt mondtam: Te tudod Uram, mostantól Te leszel az anyám és Te leszel az apám. És ne csodálkozz, ha zargatlak magam miatt.”

„Mint minden kálvinista ember, tudom, hogy ami jó, el is múlik egyszer. Nem szeretném, hogy elmúljon, pedig el fog múlni, egészen biztos. Nem maradok mindig itt. ... Én nem szeretnék még meghalni, szeretném még megtenni mindazt, amit Isten elvár tőlünk. Nem szeretném elsietni.”