A Magyarországi Református Egyház Zsinata 1993. február 24-i ülésén megalapította a Károli Gáspár Református Egyetemet a Budapesti Református Teológiai Akadémia bővítésével és a Nagykőrösi és Dunamelléki Református Hitoktató és Tanítóképző Főiskola főiskolai karaként történt csatlakozásával. Az egyetemi oktatás 1998-ban tovább bővült, amikor megkezdte működését az Állam- és Jogtudományi Kar. A KGRE célja és feladata, hogy a nagy múltú református kollégiumok, Sárospatak, Pápa, Debrecen, Nagyenyed és Kolozsvár hagyományait folytatva a lelkészképzés mellett több tudományterületen és több tudományágban folytasson egyetemi és főiskolai alapképzést.

1939. február 5-én a Teológiai Akadémia dísztermét zsúfolásig megtöltő paraszt-, munkás- és diákfiatalok előtt hangzott el Ravasz László püspök emlékezetes előadása A nagy szakadék címmel, amelyben egyebek között ezeket mondta: „A magyar földön aránytalanul osztozik meg a földmívelésből élő két réteg: a nagybirtokos és a munkás. Még most is százezer holdas uradalmak vannak; ugyanakkor több millió magyar mezőgazdasági proletár tengeti a maga nyomorult életét azon a földön, amelyik mindenkinek ad kenyeret, sőt kalácsot is, csak annak nem, vagy túlságosan feketét, aki orcája verítékével míveli. Nem kell fejtegetnem, hogy milyen sötéten néz szembe egymással ez a két fél, és micsoda kirobbanás következhetik be, ha a gyűlölet rossz szellemei elszabadulnának.”

Még ugyanebben az évben az Országos Református Lelkészegyesület ceglédi ülése elfogadta Ravasz László püspöknek a földkérdés igazságos megoldására tett javaslatát. E határozat szerint a magyar református lelkipásztornak az elnyomottak és felemelendők pártján kell állnia, még akkor is, ha valaki netán bebizonyítaná, hogy a nagybirtok fennmaradása előnyösebb az ország adózó népe szempontjából, mert a jelenlegi helyzetben viszont milliók sorsa az örök szolgaság és proletárság. Ezért vállalni kell még a gazdasági átrendeződéssel járó termelési válságot, illetve a nélkülözést is azért, hogy új gazdasági egzisztenciák szülessenek, s milliók termelő- és fogyasztóképessége emelkedjék. A résztvevők valamennyien egyhangúlag kívánták a gyökeres földreform megvalósítását.

1920. február 2-án Budapesten megalakult a Kálvinista Politikai Szövetség, amelynek célja „a magyar református nép politikai nevelése, a kálvinizmusból folyó speciális keresztyén politikai elvek népszerűsítése és ismertetése, az aktuális politikai kérdéseknek a kálvinizmus szempontjából való megvilágítása és a magyar reformátusság keresztyén alapon való politikai szervezése” volt. A szövetség a gyakorlatban kevés eredményt tudott elérni.

487 évvel ezelőtt, 1523. január 19-én Huldrych Zwingli nyilvánosságra hozza 67 tételét, amely lényegében a reformáció első hitvallásának tekinthető. Még ugyanabban a hónapban megvédi tanait a zürichi főtanács előtt, miután az nyilvános vitát hirdetett a konstanz-i püspök feljelentése nyomán, amely a reformátor eretnekké nyilvánítására irányult. A vita eredményeként a főtanács elfogadja Zwingli tanait, s ezzel Zürich városa hivatalosan is a reformáció útjára lép. Néhány éven belül követi Basel, Schaffhausen, majd Bern. A helvét reformáció egyértelmű szakítást jelent Rómával, mivel Zwinglinek - ellentétben Lutherrel - nem voltak illúziói a római egyház reformálhatóságát illetően, s el akart szakadni tőle.

Az egyházén kívül a filozófia, a zene és az orvoslás története is számon tartja a 135 évvel ezelőtt, 1875. január 14-én született elzászi német Albert Schweitzert, aki strassbourgi református lelkész, teológus, orgonaművész, valamint a gaboni Lambarénében az általa alapított kórház orvosa volt.

526 évvel ezelőtt, 1484. január 1-jén a svájci Wildhausban megszületett Huldrych Zwingli. 35 évvel később, 1519. január első napján pedig pedig elfoglalja a zürichi Grossmünster vezető lelkészi állását, és első prédikációjában meghirdeti: csak a Szentírást hajlandó prédikálni.

389. évvel ezelőtt, 1620. november 11-én a mai Massachusettes Állam partjaihoz érkezett a Mayflower mevű angol hajó, fedélzetén azokkal a puritánokkal, akik az abszolutista hatalom zaklatásai elől menekültek az Újvilágba.

478 évvel ezelőtt, 1531. október 11-én a Kappel am Albis melletti csatában életét vesztette Huldrych Zwingli, a reformáció svájci elindítója. Az ütközetet, amelyben a reformációt követő Zürich és a katolikus kantonok csaptak össze, több éve tartó ellenségeskedés előzte meg. Zwingli a zürichi Grossmünster lelkészeként nemcsak az evangéliumi hit terjesztésén munkálkodott, azt is szerette volna elérni, hogy honfitársai ne álljanak tömegesen idegen, leggyakrabban pápai zsoldba. A fejletteb kantonok Zwinglihez csatlakoztak, míg az elmaradottabb öt "őskanton" - Schwyz, Zug, Luzern, Uri és Unterwalden -, amelyek szegény lakossága a külföldről húzott zsoldra inkább rá volt szorulva, és amely inkább a papok és szerzetesek befolyása alatt állt, határozottan ellenzett minden újítást. Az ellentétek már 1529-ben majdnem háborút idéztek elő, de ekkor az úgynevezett. első kappeli békével az összeütközést megelőzték. 1531. októberében azonban a katolikus kantonok megtámadták Zürichet. A kappeli ütközetben a többszörös túlerőben lévő katolikusok győztek, s Zwingli - aki jó pásztorként a csatában is az övéivel volt - maga is elesett. Holttestét az ellenség másnap máglyán megégette és porait szélnek eresztette.
..........

Pár héttel ezelőtt megadatott, hogy néhány napot Svájcban töltsek feleségemmel. Igyekeztünk felkeresni azokat a helyeket, amelyek valamilyen módon a reformációhoz köthetők. Egyik nap két óra időkülönbséggel láttuk Wildhausban az ötszázhatvan éves faházat, amelyben 1484. első napján Zwingli születetett, majd a lankás kappeli határt s az emlékhelyet, ahol a hagyomány szerint földi élete végetért. Hatalmas fák alatt áll az úgynevezett Zwinglistein, rajta az emléktábla a felirattal, ami a reformátor utolsó szavait idézi: „Csak a testet ölhetik meg, de a lelket nem. Így szólt ezen a helyen az igazséágért és a keresztyén egyház szabadságáért hősi halált haló Ulrich Zwingli 1531. október 11-én”. Itt látható a hely: http://www.erratiker.ch/CH/kappel_zwinglistein.htm

Hatvanöt évvel ezelőtt, 1944. Június 23-án a protestáns egyházak küldöttsége megjelent a belügyminiszternél, s átadta valamennyi protestáns püspök tiltakozó levelét, amelyben hivatkoznak arra, hogy leólmozott vagonokban nap nap után kocsinként 70–80 különböző nemű, korú és társadalmi állású izraelita és keresztyén vallású, zsidó származású magyar emberrel megrakott szerelvények hosszú sora hagyja el az országot, s viszik őket ismeretlen helyekre. A küldöttség kijelentette, hogy ha eredményt nem érnek el, püspökeik kénytelenek lesznek közös pásztorlevélben bizonyságot tenni egyházaik közvéleménye és a világ protestantizmusának színe előtt, hogy nem hallgatták el Isten üzenetét. A kormány megígérte, hogy megszünteti a további deportálást, ha az egyházak nem hajtják végre a nyilvános tiltakozást. Noha a protestáns egyházaknak nem sikerült együttműködniük a római katolikus egyházzal, fellépésüknek mégis volt eredménye: 1944. július 12-től nem volt deportálás, s megakadályozták a budapesti gettó kiürítését is.

Százegy évvel ezelőtt, 1908. június 9-én a református és az evangélikus egyház közös értekezletén megalakult az Országos Evangéliumi Szövetség, amelynek célja: evangélium szerinti társadalmi tömörülés a lelkiismereti szabadságot és a bevett vallásfelekezetek közötti jogegyenlőséget veszélyeztető törekvések ellen. Ezt követően református kezdeményezésre, de az evangélikus egyház részvételével 1908. szeptember 30-án megalakult az Országos Vallásegyenlőségi Szövetség. Ezeket a szerveződéseket az tette szükségessé, hogy a 19. század végén a római katolikus és a protestáns egyházak között újra kiéleződtek az ellentétek, különösen a vegyes házasság, az ebből származó gyermekek vallása (reverzális-adás kikényszerítése), az elkeresztelések stb. problémái miatt. Hiába születtek meg 1895-ben a vallásügyi és a polgári anyakönyvezést bevezető törvénycikkek, a katolikus egyház ezt vereségként élte meg (a törvények revíziójára Zichy Nándor pártot is alapított), és folytatta a más felekezetek érdekeit sértő gyakorlatot. A "csendes rekatolizáció" története napjainkig húzódik, hiszen 1991-ben Debrecenben a református püspök egy memorandumot adott át a pápának, hatna oda a magyarországi katolikus egyháznál, hogy a nemkatolikus házasuló féltől ne követeljenek reverzálist, három évtizeddel az azt eltörlő II. vatikáni zsinat után.

484 évvel ezelőtt, 1525. június 3-án a hatvani országgyűlés az idegeneken kívül Luther követőiről is törvényt hozott:




Ehhez képest pár évtized múltán az országlakosok kilenctizede azokból állt, akiket meg kellett volna égetni, s a török hódításnak sem a "magyar módra szolgáló idegen nemzetbeliek", hanem olyan "lutherani" próbáltak ellenállni, mint Szondi György, vagy Zrinyi Miklós...

90 évvel ezelőtt, 1919. június 1-jén szentelték fel Budapest egyik legszebb református templomát, a fasorit. A terézvárosi és erzsébetvárosi reformátusok gyülekezetének temploma közadakozásból épült, amelyhez a vagyonát hazafias és egyházi célokra fordító pesti ékszerész, Laky Adolf 300 ezer koronás adománnyal járult hozzá. A templomot a kor neves építésze, Árkay Aladár tervezte szecessziós stílusban, a festett üvegablakok Róth Miksa üvegművész műhelyéből, a homlokzatot díszítő kerámialapok pedig a pécsi Zsolnay-gyárból kerültek ki. A késő szecessziós építészet egyik legszebb alkotása a templom, amely az irányzat magyar stílustörekvéseit képviseli. A Magyar Iparmûvész hasábjain ilyen méltatás jelent meg róla: "Károli Gáspár nyelvének építészetre fordítása ez, súlyos veretû, kemény magyarság."

1674. május 29-én Pozsonyból útnak indítják Komárom, Sárvár, Berencs és Lipótvár börtönei felé azokat a vésztörvényszék által elítélt prédikátorokat, akik kitartanak hitük mellett, és nem hajlandók katolizálni, vagy az országot elhagyni.

391 évvel ezelőtt, 1618. május 28-án Prágában protestáns nemesek behatolnak a helytartótanács Hradzsinban lévő épületébe helyiségeibe, és a helytartót, annak egyik munkatársát és titkáraikat kihajítják a vár ablakán (II. prágai defenesztráció), amivel kezdetét veszi a Habsburg-ellenes felkelés, s azzal a harmincéves háború. A defenesztráció előzménye egyébként az volt, hogy pár nappal korábban, május 23-án a császári helytartótanács betiltotta protestáns vallásgyakorlatot a városokban és a katolikus birtokokon. Erre a hírre gyűltek egybe protestáns cseh rendek, akik a defenesztrációt követően átmeneti kormányt és saját hadsereget hoztak létre. Már korábban a katolicizmus minden eszközzel való terjesztése miatt aggódó protestánsok a pfalzi választófejedelem vezetésével 1608-ban létrehozták az önvédelmi jellegű Protestáns Uniót, és segítségért fordultak Angliához és Hollandiához. Bajorországgal az élén válaszul 1609-ben megalakult a Katolikus Liga, amelyet Spanyolország és a pápa is támogatott. A cseh felkelés ügyét Bethlen Gábor fejedelem is támogatta.

(A defenesztráltaknak egyébként az ijedtségen kívül komolyabb bajuk nem esett, mert az első emeletről dobták ki őket, és valami szemétdombra estek. Ezzel szemben a felkelés leverése után annak vezetőit kivégezték.)

445 évvel ezelőtt, 1564. május 27-én Genfben meghalt Kálvin János teológus, prédikátor, a reformáció egyik meghatározó alakja.